A Minisztertanács a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény (a továbbiakban: Szt.) 72.§. (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a következőket rendeli:

1.§. (1) A szolgálati találmány (Szt.9.§. (1) bekezdés) értékesitése esetén a feltalálót találmányi dij illeti meg, ha

a/ a találmányt szabadalom védi, az értékesítés megkezdésétől a végleges szabadalmi oltalom megszűnéséig;

b/ a találmánz végleges szabadalmi oltalma a munkáltató (Szt. 9.§. /2/ bekezdés) lemondása vagy a fenntartási illeték megfizetésének elmulasztása miatt szünt meg, az értékesítés megkezdésétől addig az időpontig, amikor a szabadalom lejárat miatt szűnt volna meg.

(2) A szolgálati találmány értékesítésének kell tekinteni

a/ a találmány tárgyának a gazdasági tevékenység körében való rendszeres előállítását, használatát és forgalomba hozatalát /a továbbiakban együtt: hasznosítás/;

b/ a szabadalom hasznosításának más részére történő engedélyezését; valamint

c/ a szabadalom teljes vagy részleges átruházását.

2.§. (1) A feltalálót a hasznosítás, az egyes hasznosítási engedélyek és az átruházás után külön-külön, valamint a hasznositás ellenérték nélküli engedlélyezése és az ingyenes átruházás esetén is megilleti a találmányi díj.

(2) Találmányi díjat a munkáltató, közös szabadalom esetén - a szabadalmastársak eltérő megállapodása hiányában - a hasznosító szabadalmastárs köteles fizetni; a hasznosítás en gedélyezése és az átruházás esetén a jogszerző a díjfizetési kötelezettséget átvállalhatja.

(3) Találmányi díj jár a külföldi szabadalom, illetőleg az annak megfelelő tartalmú más jogi oltalom alapján történő értékesítés esetén is; a hasznosítás után azonban csak akkor, ha azért a feltaláló belföldi szabadalom alapján nem tarthat igény találmányi díjra.

3.§. (1) A feltalálót az előnnyel és az annak eléréséhez nyújtott feltalálói hozzájárulással arányos találmányi díj illeti meg.

(2) A találmányi díjba be kell számítani az adott megoldás után korábban fizetett újítási díjat.

(3) Az állami minősítésben részesített növény- és állatfajta esetén a feltaláló - az adott szerződés megkötése során a szabadalmas választásától függően - a találmányi vagy a növény- és állatfajták állami minősítésére vonatkozó jogszabályok szerinti díjazást érvényesítheti.

(4) A feltaláló díjazására a munkáltatóval, a hasznosító szabaddalmastárssal,illetőleg a jogszerzővel kötött szerződése irányadó; a szerződésben, illetőleg a díjazásra kötelezett fél által alkalmazott általános szerződési feltételekben a rendelettől el lehet térni.

4.§. A találmány értékesítését előmozdító, munkaköri kötelességen kívül végzett közremüködői tevékenységért szerződés alapján jár díjazás.

5.§. Ha a feltaláló vagy a közreműködő a munkáltató magasabb vezető állású dolgozója, a találmánnyal összefüggő díjazás megállapításához a munkáltatói jogokat gyakorló szerv hozzájárulása szükséges.

6.§.(1) A találmányi díjviták eldöntése bírósági útra tartozik.

(2) Az Országos Találmányi Hivatal újítási és találmányi szakértői testülete megbízás alapján szakértői véleményt ad olyan találmányi díjazási ügyben, amelyben bírósági eljárás még nem indult.

7.§. Hatályon kivül helyezve.

8.§.(1) Ez a rendelet 1990. január 1. napján lép hatályba; egyidejüleg a szolgálati találmányért járó díjazásról és a találmányokkal kapcsolatos egyes intézkedésekről szóló 11/1983. (V.12.) MT rendelet, az azt módosító 20/1985. /IV.13/ MT rendelet és 24/1984. /VII.1./ MT rendelet hatályát veszti.

(2) Ha a rendelet hatálybalépése előtt a találmányi dijszerződést vagy a közreműködői szerződést megkötötték, vagy a találmányt értékesítették, a szerződéskötés illetőleg az értékesítés időpontjában hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.