A magyar piacgazdaság fejlődésének előmozdítása, az áruk és a szolgáltatások megkülönböztetésén alapuló versenyfeltételek erősítése, a fogyasztók tájékozódásának elősegítése érdekében, összhangban a Magyar Köztársaságnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel, az Országgyűlés a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról a következő törvényt alkotja:

ELSŐ RÉSZ
A VÉDJEGY JOGI OLTALMA

I. FEJEZET
A VÉDJEGYOLTALOM TÁRGYA

(1) Védjegyoltalomban részesülhet minden grafikailag ábrázolható megjelölés, amely alkalmas arra, hogy valamely árut vagy szolgáltatást megkülönböztessen mások áruitól vagy szolgáltatásaitól.

(2) A védjegyoltalomban részesülő megjelölés lehet

a) szó, szóösszetétel, beleértve a személyneveket és a jelmondatokat,

b) betű, szám,

c) ábra, kép,

d) sík vagy térbeli alakzat, beleértve az áru vagy a csomagolás formáját,

e) szín, színösszetétel, fényjel, hologram,

f) hang, valamint

g) az a)-f) pontokban felsorolt egyes megjelölések összetétele.

(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha grafikailag nem ábrázolható, illetve nem tartozik az 1. § (2) bekezdésében meghatározott megjelölések közé.

(2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha nem alkalmas a megkülönböztetésre, különösen, ha kizárólag

a) olyan jelekből vagy adatokból áll, amelyeket a forgalomban az áru vagy a szolgáltatás fajtája, minősége, mennyisége, rendeltetése, értéke, földrajzi származása, előállítási vagy teljesítési ideje, illetve egyéb jellemzője feltüntetésére használhatnak, vagy pedig amelyeket az általános nyelvhasználatban, illetve az üzleti kapcsolatokban állandóan és szokásosan alkalmaznak;

b) olyan formából áll, amely az áru jellegéből következik, vagy amely a célzott műszaki hatás eléréséhez szükséges, illetve amely az áru értékének a lényegét hordozza.

(3) A (2) bekezdés alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha használata révén - akár az elsőbbség időpontja előtt, akár azt követően - megszerezte a megkülönböztető képességet.

(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

a) használata a közrendbe, a közerkölcsbe, illetve jogszabályba ütközne;

b) az áru, illetve a szolgáltatás fajtája, minősége, földrajzi származása vagy egyéb tulajdonsága tekintetében alkalmas a fogyasztók megtévesztésére;

c) rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(2) Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha kizárólag

a) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezményben meghatározott állami felségjelből, illetve hatóságot vagy nemzetközi szervezetet megillető jelzésből áll;

b) olyan - az a) pontban nem szabályozott - kitüntetésre, jelvényre, címerre, illetve hivatalos szavatossági vagy hitelesítési jegyre vonatkozik, amelynek használatához közérdek fűződik;

c) valamely vallási vagy egyéb meggyőződést erőteljesen kifejező jelképből áll.

(3) Az illetékes szerv hozzájárulásával védjegyoltalomban részesülhet az a megjelölés, amelynek a (2) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott jelzés csupán elemét képezi.

(1) Nem részesülhet védjegyoltalomban

a) azonos áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a korábbi védjeggyel azonos későbbi elsőbbségű megjelölés;

b) a megjelölés, amelyet a fogyasztók összetéveszthetnek a korábbi védjeggyel a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt;

c) eltérő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű megjelölés, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.

(2) Korábbi védjegy az, amelyet korábbi elsőbbséggel jelentettek be lajstromozásra, valamint az a megjelölés is, amely az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény alapján - lajstromozásától függetlenül - korábban vált belföldön közismert védjeggyé.

(3) A megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a 18. § előírásainak megfelelően.

(1) Nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés,

a) amely másnak személyhez - különösen névhez, képmáshoz - fűződő korábbi jogát sértené;

b) amely más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, ideértve a növény- vagy állatfajta nevével és a földrajzi árujelzővel való ütközést is.

(2) Azonos vagy hasonló áruk, illetve szolgáltatások tekintetében nem részesülhet védjegyoltalomban a megjelölés,

a) amelyet más lajstromozás nélkül korábbtól fogva ténylegesen használ belföldön, ha a megjelölésnek a korábbi használó hozzájárulása nélkül történő használata jogszabályba ütközne;

b) amely egy olyan védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló, amelynek oltalma korábban lejárat miatt megszűnt, ha a megszűnés óta két év még nem telt el, kivéve, ha a korábbi védjegyet nem használták.

(3) Annak megítélésekor, hogy a jog, a használat, illetve a megszűnés az (1) és (2) bekezdés alkalmazása szempontjából korábbinak számít-e, a megjelölésre vonatkozó bejelentés elsőbbségét kell figyelembe venni.

Ki van zárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha azt a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében jelentette be lajstromozásra.

(1) A 4. és 5. §-ok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból a megjelölés, ha annak lajstromozásához a korábbi akadályozó jog jogosultja hozzájárul.

(2) A hozzájárulás érvényességéhez a nyilatkozat közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása szükséges.

(3) A hozzájáruló nyilatkozat a Polgári Törvénykönyvnek (a továbbiakban: Ptk.) a szerződés tévedés, megtévesztés, illetve fenyegetés miatti megtámadására vonatkozó rendelkezései szerint támadható meg; a nyilatkozat vissza nem vonható, továbbá a bíróság ítéletével sem pótolható.

A megjelölést védjegyoltalomban kell részesíteni, ha

a) kielégíti az 1. §-ban meghatározott követelményeket, és a 2-7. §-ok alapján nincs kizárva a védjegyoltalomból; valamint

b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.

II. FEJEZET
A VÉDJEGYOLTALOMBÓL EREDŐ JOGOK
ÉS KÖTELEZETTSÉGEK

(1) A védjegy jogi oltalma (a továbbiakban: védjegyoltalom) azt illeti meg, aki a megjelölést az ebben a törvényben előírt eljárás útján lajstromoztatja.

(2) A védjegyre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, függetlenül attól, hogy folytat-e gazdasági tevékenységet.

(3) Ha többen közösen kérik a megjelölés lajstromozását, a védjegyoltalmat közösen szerzik meg. Több igényjogosult esetén - ellenkező megjelölés hiányában - a védjegyoltalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni.

A védjegyoltalom - a bejelentés napjára visszaható hatállyal - a lajstromozáskor keletkezik.

(1) A védjegyoltalom a bejelentés napjától számított tíz évig tart.

(2) A védjegyoltalom további tíz-tíz éves időtartamra megújítható. Megújítás esetén az újabb oltalmi idő az előző oltalmi idő lejárati napját követő nappal kezdődik.

(1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.

(2) A kizárólagos használati jog alapján a védjegyjogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a) a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplőkkel;

b) olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; vagy

c) a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a védjegy árujegyzékében szereplőkkel nem azonos vagy azokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy belföldön jóhírnevet élvez, és a megjelölés használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

(3) A (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen

a) a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b) a megjelölést hordozó áru forgalomba hozatala, eladásra való felkínálása, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása;

c) szolgáltatás nyújtása vagy annak felajánlása a megjelölés alatt;

d) a megjelölést hordozó áruknak az országba történő behozatala vagy onnét történő kivitele;

e) a megjelölés használata az üzleti levelezésben vagy a reklámozásban.

Ha a védjegynek szótárban, lexikonban, enciklopédiában vagy más kézikönyvben való megjelenítése azt a benyomást kelti, hogy a védjegy az árujegyzékben szereplő áru vagy szolgáltatás fajtaneve, a kiadó a védjegyjogosult kérésére köteles - legkésőbb a következő kiadás alkalmával - feltüntetni, hogy a védjegyet lajstromozták és az oltalom alatt áll.

Ha a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult felléphet a képviselő vagy az ügynök engedély nélküli védjegyhasználatával szemben, kivéve, ha a képviselő vagy az ügynök igazolja, hogy eljárása helyénvaló volt.

(1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthat el mást attól, hogy gazdasági tevékenysége körében - az üzleti tisztesség követelményeivel összhangban - használja

a) saját nevét vagy címét;

b) az áru vagy a szolgáltatás fajtájára, minőségére, mennyiségére, rendeltetésére, értékére, földrajzi eredetére, előállítási, illetve teljesítési idejére vagy egyéb jellemzőjére vonatkozó jelzést;

c) a védjegyet, ha az szükséges az áru vagy a szolgáltatás rendeltetésének jelzésére, különösen tartozékok vagy alkatrészek esetében.

(2) Az (1) bekezdés a) pontja alapján a védjegyjogosulttal szemben csak természetes személy hivatkozhat a saját nevére vagy címére.

(1) A védjegyoltalom alapján a védjegyjogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ő hozott belföldi forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba belföldön.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a védjegyjogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen akkor, ha az áru állagát, állapotát megváltoztatták, illetve károsították.

(1) Ha a védjegyjogosult öt éven át megszakítás nélkül eltűrte egy későbbi védjegynek az országban történő használatát, noha tudomása volt e használatról, a továbbiakban nem léphet fel e későbbi védjegynek az országban történő használatával szemben, valamint korábbi védjegyére hivatkozva nem kérheti a későbbi védjegy törlését sem [33. § (2) bek. b) pont].

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés csak azokra az árukra, illetve szolgáltatásokra alkalmazható, amelyekkel kapcsolatban a későbbi védjegyet ténylegesen használták.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem alkalmazható, ha a későbbi védjegyet rosszhiszeműen jelentették be lajstromozásra.

(4) A későbbi védjegy jogosultja akkor sem léphet fel a korábbi védjegy használatával szemben, ha a későbbi védjegy használatát a korábbi védjegy jogosultja az (1) bekezdés alapján már nem kifogásolhatja.

(5) Az (1)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell a korábbi jó hírű védjegyre, az ország-ban korábban közismertté vált védjegyre, valamint az 5. § (1) bekezdésében és (2) bekezdésének a) pontjában említett korábbi jogokra is.

(1) Ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztja, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az e törvényben előírt jogkövetkezményeket [4. § (3) bek., 30. § d) pont, 33. § (2) bek. a) pont, 34. §], kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a védjegy tényleges belföldi használatának minősülnek a következők is:

a) a védjegy olyan alakban történő használata, amely a lajstromozott alaktól csak a megkülönböztető képességet nem érintő elemekben tér el;

b) a védjegy elhelyezése a belföldön lévő árun vagy annak csomagolásán kizárólag az országból történő kivitel céljából.

(3) A védjegynek a védjegyjogosult engedélyével történő használatát az (1) bekezdés alkalmazásában a védjegyjogosult részéről történő használatnak kell tekinteni.

III. FEJEZET
A VÉDJEGY ÉS OLTALMA A VAGYONI FORGALOMBAN

(1) A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállhatnak és átruházhatók.

(2) A jogi személy és a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság jogutóda a védjegyet is megszerzi, kivéve, ha a felek eltérően rendelkeznek vagy a körülményekből nyilvánvalóan más következik.

(3) A védjegyoltalom szerződéssel átruházható. A védjegyoltalom az árujegyzék valamely részére vonatkozóan is átruházható.

(4) A védjegyoltalom átruházására irányuló szerződés semmis, ha az átruházás a fogyasztók megtévesztését eredményezheti.

(5) Ha a képviselő, illetve az ügynök - a jogosult engedélye nélkül - saját nevében védjegybejelentést tesz vagy saját nevében lajstromoztatja a védjegyet, a jogosult követelheti a védjegyoltalmi igény vagy a védjegyoltalom átruházását.

A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok megterhelhetők. Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a védjegylajstromba való bejegyzése szükséges.

(1) Ha a védjegyoltalomnak több jogosultja van, saját hányadával bármelyik jogosult rendelkezhet. A védjegyoltalom jogosultjának részesedési hányadára a többi jogosultat harmadik személlyel szemben elővásárlási jog illeti meg.

(2) A védjegyet bármelyik jogosult egyedül is használhatja, köteles azonban társainak, részesedési hányaduk arányában, megfelelő díjat fizetni. Az ilyen védjegyhasználat a 18. § alkalmazásában valamennyi védjegyjogosult által történő használatnak minősül.

(3) A közös védjegyoltalom jogosultjai a védjegy használatára harmadik személy részére csak közösen adhatnak engedélyt. A hozzájárulást a polgári jog általános szabályai szerint a bíróság ítélete pótolhatja.

(4) Kétség esetén a közös védjegyoltalom jogosultjainak részesedési hányada egyenlő. Ha az egyik jogosult a védjegy-oltalomról lemond, hányadára a többi jogosult joga részesedésük arányában kiterjed.

(5) A védjegyoltalom megújítása, érvényesítése és védelme érdekében bármelyik jogosult önállóan is felléphet. Eljárási cselekményei - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - arra a védjegyjogosultra is kihatnak, aki valamely határidőt, határnapot vagy cselekményt elmulasztott, feltéve, hogy mulasztását utóbb nem pótolta.

(6) Ha a közös védjegyoltalom jogosultjainak eljárási cselekményei egymástól eltérnek, azokat az eljárás egyéb adatait is figyelembe véve kell elbírálni.

(7) A közös védjegyoltalommal kapcsolatos költségek a jogosultakat egymás közötti viszonyukban részesedési hányaduk arányában terhelik. Ha a védjegyjogosultak egyike a rá eső költségeket felhívás ellenére sem fizeti meg, a költségeket viselő jogosult a mulasztó hányadának átruházását igényelheti.

(8) A közös védjegyoltalomra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a közös védjegyoltalmi igényre is.

A védjegyhez kapcsolódó és a védjegyoltalomból eredő jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint a közös védjegyoltalmi igényre és a közös védjegyoltalomra az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók.

IV. FEJEZET
HASZNÁLATI SZERZŐDÉS

(1) Használati szerződés (védjegylicencia-szerződés) alapján a védjegyoltalom jogosultja engedélyt ad a védjegy használatára, a használó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni.

(2) A használati szerződés tartalmát a felek szabadon állapítják meg. Semmis azonban a használati szerződés, ha annak teljesítése a fogyasztók megtévesztését eredményezhetné.

(1) A védjegyjogosult a használati szerződés egész tartama alatt szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a védjegyre vonatkozó olyan joga, amely a használatot akadályozza vagy korlátozza. Erre a szavatosságra az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való szavatosságára irányadó szabályokat kell alkalmazni azzal az eltéréssel, hogy a használó elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(2) A védjegyjogosult köteles a használót a védjegyre vonatkozó jogokról és fontos körülményekről tájékoztatni, a védjeggyel kapcsolatos gazdasági, műszaki és szervezési ismereteket és tapasztalatokat azonban csak akkor köteles átadni, ha ebben kifejezetten megállapodtak.

(3) A védjegyjogosult a használónál ellenőrizheti a védjeggyel ellátott áruk, illetve a védjegy alatt nyújtott szolgáltatások minőségét.

(4) A használati szerződés minden időbeli és területi korlát nélkül, az árujegyzékben szereplő valamennyi árura, illetve szolgáltatásra, a használat minden módjára és mértékére kiterjed.

(5) A használati szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos használati engedély esetén a jogszerző használón kívül a védjegyjogosult is használhatja a védjegyet, kivéve, ha azt a szerződésben kifejezetten kizárták. A védjegyjogosult - a licenciadíj arányos csökkentése mellett - megszüntetheti a használati engedély kizárólagosságát, ha a használó az adott helyzetben elvárható időn belül nem kezdi meg a védjegy használatát.

(6) A használó az engedélyt harmadik személyre csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a védjegy használatára, ha ezt a védjegyjogosult kifejezetten megengedte.

A használati szerződés a jövőre nézve megszűnik a szerződésben megállapított idő vagy a szerződésben meghatározott körülmények bekövetkeztével, valamint akkor, ha a védjegyoltalom megszűnt.

(1) A felek a használati szerződésre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.

(2) A használati szerződésre az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. rendelkezései az irányadók.

V. FEJEZET
BITORLÁS

(1) Védjegybitorlást követ el, aki a 12. §-ban foglalt rendelkezések megsértésével a védjegyet jogosulatlanul használja.

(2) A védjegyjogosult a bitorlóval szemben - az eset körülményeihez képest - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:

a) követelheti a védjegybitorlás megtörténtének bírósági megállapítását;

b) követelheti a védjegybitorlás abbahagyását és a bitorló eltiltását a további jogsértéstől;

c) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a bitorlással érintett áruk, illetve szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, valamint az ilyen áruk terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;

d) követelheti, hogy a bitorló nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a bitorló részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak;

e) követelheti a védjegybitorlással elért gazdagodás visszatérítését;

f) követelheti a kizárólag vagy elsősorban a védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett termékek, illetve csomagolóanyagok lefoglalását.

(3) A bíróság a védjegyjogosult kérésére elrendelheti, hogy a lefoglalt eszközöket, anyagokat, termékeket és csomagolóanyagokat - elsősorban a védjegy eltávolításával - fosszák meg jogsértő mivoltuktól, vagy - ha az nem lehetséges - semmisítsék meg. A bíróság indokolt esetben a megsemmisítés helyett elrendelheti a lefoglalt eszközöknek és anyagoknak a bírósági végrehajtás szabályai szerint történő értékesítését is; ebben az esetben a befolyó összeg felől ítéletben határoz.

(4) A védjegybitorlásra használt eszközök és anyagok, valamint a védjegybitorlással érintett termékek és csomagolóanyagok lefoglalásának helye van akkor is, ha azok nincsenek a bitorló tulajdonában, de a tulajdonos a védjegybitorlásról tudott vagy kellő körültekintés mellett tudhatott volna.

(5) Védjegybitorlás esetén a védjegyjogosult a polgári jogi felelősség szabályai szerint kártérítést is követelhet.

Bitorlás esetén a védjegyjogosult - külön jogszabály rendelkezései szerint - követelheti a vámhatóság intézkedését a bitorlással érintett vámáruk belföldi forgalomba kerülésének megakadályozására.

(1) Védjegybitorlás miatt a bejelentő is felléphet, az eljárást azonban fel kell függeszteni mindaddig, amíg a védjegy lajstromozásáról jogerősen nem döntöttek.

(2) A védjegylajstromba bejegyzett használó saját nevében felléphet a védjegybitorlással szemben, ha a védjegyjogosultat előzetesen felhívta, hogy a jogsértés abbahagyása iránt tegye meg a szükséges intézkedéseket, és a védjegyjogosult a felhívástól számított harminc napon belül nem intézkedett.

VI. FEJEZET
A VÉDJEGYOLTALOM MEGSZŰNÉSE

A védjegyoltalom megszűnik, ha

a) az oltalmi idő megújítás nélkül lejárt (11. §, 31. §), az oltalmi idő lejártát követő napon;

b) a védjegyjogosult az oltalomról lemondott (32. §), a lemondás beérkeztét követő napon, illetve a lemondó által megjelölt korábbi időpontban;

c) a védjegyet törölték (33. §), keletkezésére - a bejelentés napjára - visszaható hatállyal;

d) a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát elmulasztotta (18. §, 34. §), a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára, vagy - ha ez korábbi - az ütköző későbbi védjegybejelentés elsőbbségének napjára visszaható hatállyal;

e) a védjegy elveszítette megkülönböztető képességét vagy megtévesztővé vált (35. §), a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal.

Ha a védjegyoltalmat csak az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy részére újítják meg, a védjegy-oltalom a megújítással nem érintett részek tekintetében - az oltalmi idő lejárta miatt - megszűnik.

(1) A védjegylajstromban feltüntetett védjegyjogosult a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozattal a védjegyoltalomról lemondhat.

(2) Ha a lemondás más személynek jogszabályon, hatósági határozaton, a védjegylajstromba bejegyzett használati vagy egyéb szerződésen alapuló jogát érinti, vagy ha a védjegylajstromba per van bejegyezve, a lemondás csak az érintett személy hozzájárulásával hatályos.

(3) A védjegyoltalomról az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében is le lehet mondani.

(4) A védjegyoltalomról történő lemondás nem vonható vissza.

(1) A védjegyet törölni kell, ha

a) a védjegyoltalom tárgya nem felelt meg a 8. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek;

b) a védjegyoltalom tárgyát képező megjelölés különbözik attól vagy az árujegyzék bővebb annál, mint amit az elismert bejelentési napon benyújtott, illetve - megosztás esetén - a megosztott bejelentés tartalmazott.

(2) A védjegy nem törölhető, ha

a) olyan korábbi védjeggyel [4. § (2) bek.] ütközik, amelynek használata a törlési eljárás idején nem felel meg a 18. § előírásainak; vagy

b) olyan korábbi védjeggyel, nem lajstromozott megjelöléssel vagy egyéb joggal ütközik, amelynek jogosultja tudott a későbbi védjegy lajstromozásáról, és egymást követő öt éven át tűrte annak használatát, kivéve, ha a későbbi védjegy jogosultja rosszhiszeműen járt el.

(3) Ha a védjegy törlésének feltételei csak az árujegyzékben meghatározott áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében állnak fenn, a védjegyoltalmat megfelelően korlátozni kell.

(4) A törlési kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanannak a védjegynek a törlése iránt bárki újabb eljárást indítson.

(1) A védjegyoltalom a használat hiánya miatt teljeskörűen vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti.

(2) A védjegyoltalomnak a használat hiánya miatti megszűnése nem állapítható meg, ha a 18. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam elteltét követően, de a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránti kérelem benyújtását megelőzően megkezdik, illetve folytatják a tényleges védjegyhasználatot. E rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult a tényleges védjegyhasználatot a kérelem benyújtását megelőző három hónapban csupán azt követően kezdi meg, illetve folytatja, hogy értesül arról: a használat hiánya miatt a megszűnés megállapítását fogják kérni.

(3) A használat hiánya miatti megszűnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a használat hiánya miatti megszűnés megállapítása iránt.

(1) A védjegyoltalom megszűnik, ha

a) a védjegyjogosult magatartása miatt a megjelölés a gazdasági tevékenység körében azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak a szokásos nevévé vált, amelyekre lajstromozták; vagy

b) a védjegy - használata következtében - megtévesztővé vált, különösen a áruk vagy a szolgáltatások jellegét, minőségét vagy földrajzi származását illetően.

(2) A védjegyoltalom a megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése vagy megtévesztővé válása miatt teljeskörűen vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk, illetve szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a megszűnési ok az árujegyzék egészét vagy csak az áruk, illetve szolgáltatások egy részét érinti.

(3) A megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése vagy megtévesztővé válása miatti megszűnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a védjeggyel kapcsolatban bárki újabb eljárást indítson a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása iránt.

Ha a védjegyoltalom visszamenőleges hatállyal szűnik meg, a védjegyjogosult által felvett díjnak csak azt a részét lehet visszakövetelni, amelyet a védjegy használatából származó gazdasági előnyök nem fedeztek.

MÁSODIK RÉSZ

A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL ELJÁRÁSA VÉDJEGYÜGYEKBEN

VII. FEJEZET
A VÉDJEGYELJÁRÁSOK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a következő védjegyügyek tartoznak:

a) a védjegy lajstromozása,

b) a védjegyoltalom megújítása,

c) a védjegyoltalom megszűnésének megállapítása,

d) a védjegy törlése,

e) a védjegyoltalom megosztása,

f) a védjegybejelentések és a védjegyek nyilvántartása,

g) a hatósági tájékoztatás.

A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a hatáskörébe tartozó védjegyügyekben - az e törvényben meghatározott eltérésekkel - az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit kell alkalmaznia.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal háromtagú tanácsban jár el a védjegytörlési eljárásban, a megkülönböztető képesség elvesztése és a megtévesztővé válás, valamint a használat hiánya miatti megszűnés megállapítására irányuló eljárásban; a tanács szótöbbséggel határoz.

(2) érdemi határozatok a védjegy lajstromozása, a védjegy-oltalom megújítása, megosztása és megszűnésének megállapítása, valamint a védjegy törlése kérdésében hozott ügydöntő határozatok.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal határozata a kézbesítéssel emelkedik jogerőre, ha nem kérik annak megváltoztatását.

(4) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyügyekben hozott érdemi határozatát csak megváltoztatási kérelem alapján és csak annak a bírósághoz történő továbbításáig vonhatja vissza és módosíthatja. Határozatait felügyeleti jogkörben megsemmisíteni vagy megváltoztatni nem lehet, ellenük fellebbezésnek sincs helye.

(5) A Magyar Szabadalmi Hivatalnak a védjegyügyekben hozott határozatait a bíróság a XI. fejezetben foglalt rendelkezések szerint hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal az előtte folyó védjegyeljárásban a tényeket hivatalból vizsgálja, vizsgálata nem korlátozódhat csupán az ügyfelek állításaira vagy kérelmeire. Határozatát azonban csak olyan tényekre és bizonyítékokra alapozhatja, amelyekkel kapcsolatban az ügyfélnek módjában állt nyilatkozatot tenni.

(2) A védjegyügyekben előterjesztett beadványokkal kapcsolatos hiányok pótlására az ügyfelet fel kell hívni, illetve figyelmeztetni kell.

(1) Az e törvény által meghatározott határidők nem hosszabbíthatók meg. E határidők elmulasztásának jogkövetkezményei külön figyelmeztetés nélkül is bekövetkeznek.

(2) Ahol a törvény nem állapít meg határidőt a hiánypótlásra, illetve a nyilatkozattételre, az ügyfél részére legalább harminc napos határidőt kell kitűzni, amely a lejárat előtt előterjesztett kérelemre meghosszabbítható. Három hónapot meghaladó, illetve háromnál többszöri határidő-hosszabbítás csak különösen indokolt esetben adható.

(3) A védjegyeljárásokban nem érvényesülnek az államigazgatási eljárás befejezésére általánosan előírt határidők.

(1) A védjegyügyekben - ha az (5) bekezdés nem zárja ki - az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított tizenöt napon belül igazolási kérelmet lehet előterjeszteni. Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és a mulasztás vétlenségét valószínűsítő körülményeket.

(2) Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól vagy az akadály elhárulásától számít. Az elmulasztott határnaptól, illetve az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.

(3) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem elő-terjesztésével együtt pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, vagy - ha ennek helye van - kérni lehet a határidő meghosszabbítását.

(4) Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal az igazolási kérelemnek helyt ad, a mulasztó által pótolt cselekményt az elmulasztott határidőn belül teljesítettnek kell tekinteni, az elmulasztott határnapon megtartott tárgyalást pedig a szükséges keretben meg kell ismételni. Az új tárgyalás eredményéhez képest az elmulasztott tárgyalás alapján hozott határozat hatályban tartása, illetve teljes vagy részben történő visszavonása kérdésében is határozni kell.

(5) Az igazolás ki van zárva

a) az elsőbbségi nyilatkozat előterjesztésére előírt határidő [53. § (2) bek.] elmulasztása esetén;

b) az uniós, illetve a kiállítási elsőbbségi igény érvényesítésére megszabott hat hónapos határidő elmulasztása esetén.

(1) A fél halála, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaság megszűnése esetén a védjegyeljárás félbeszakad mindaddig, amíg a jogutód személyét bejelentik és igazolják.

(2) Ha a védjegybejelentésre, illetve a védjegyoltalomra jogosultság tárgyában per indul, annak jogerős befejezéséig a védjegyeljárást fel kell függeszteni.

(1) Külföldi személy a Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe tartozó valamennyi védjegyügyben köteles belföldi lakóhellyel rendelkező szabadalmi ügyvivőt vagy ügyvédet képviseletével megbízni.

(2) A képviseletet igazoló meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. A szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha azt a meghatalmazó aláírta.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyeljárásban a szabadalmi ügyvivők és az ügyvédek közül ügygondnokot rendel ki

a) az ismeretlen örökös vagy az ismeretlen helyen tartózkodó fél részére az ellenérdekű fél kérelmére,

b) a meghatalmazott képviselővel nem rendelkező külföldi ügyfél részére.

(1) A védjegyeljárások magyar nyelven folynak, a védjegybejelentést magyar nyelven kell elkészíteni.

(2) Védjegyügyekben idegen nyelvű beadványokat is be lehet nyújtani, a Magyar Szabadalmi Hivatal azonban - indokolt esetben hitelesített - magyar nyelvű fordítás benyújtását írhatja elő.

(1) A védjegybejelentésre vonatkozó adatközlés (57. §) előtt csak a bejelentő és a képviselő, az adatközlést követően bárki megtekintheti az iratokat, köztük a megjelölést és az árujegyzéket.

(2) Az adatközlést követően sem tekinthetők meg a határozatok tervezetei, továbbá az azokat és a szakértői véleményeket előkészítő, a felekkel nem közölt iratok.

(3) A megtekinthető iratokról a Magyar Szabadalmi Hivatal díjfizetés ellenében másolatot ad.

(4) Védjegyügyekben az eljárás csak akkor nyilvános, ha abban ellenérdekű fél is részt vesz.

VIII. FEJEZET
A VÉDJEGYÜGYEK NYILVÁNTARTÁSA, HATÓSÁGI TÁJÉKOZTATÁS

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegybejelentésekről nyilvántartást, a védjegyekről pedig lajstromot vezet, amelyekbe be kell jegyezni a védjegyjogokkal kapcsolatos minden tényt és körülményt.

(2) A védjegylajstromban fel kell tüntetni különösen

a) a védjegy lajstromszámát,

b) az ügyszámot,

c) a védjegyet,

d) az árujegyzéket,

e) a védjegy jogosultjának nevét (elnevezését) és lakcímét (székhelyét),

f) a képviselő nevét és székhelyét,

g) a bejelentés napját,

h) az elsőbbséget,

i) a lajstromozásról szóló határozat keltét,

j) a védjegy megújítását,

k) a védjegyoltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját, valamint a védjegyoltalom korlátozását,

l) a használati engedélyeket.

(3) Jóhiszemű és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a védjeggyel kapcsolatos bármely jogra csak akkor lehet hivatkozni, ha azt a védjegylajstromba bejegyezték.

(4) A védjegylajstromot bárki megtekintheti és az abban foglalt adatokról díjfizetés ellenében másolatot kaphat.

(5) A (3) és (4) bekezdés rendelkezéseit - a bejelentésekre vonatkozó adatközlést követően - megfelelően alkalmazni kell a védjegybejelentésekről vezetett nyilvántartásra is.

(1) A védjegybejelentésekről vezetett nyilvántartásba és a védjegylajstromba csak a Magyar Szabadalmi Hivatal vagy a bíróság határozata alapján lehet bejegyzést tenni. A 77. § (1) bekezdésében felsorolt határozatok alapján bejegyzés csak akkor tehető, ha azokkal szemben az előírt határidőben nem nyújtottak be megváltoztatási kérelmet, vagy a megváltoztatási kérelem ügyében a bíróság határozata jogerőre emelkedett.

(2) A védjegyoltalommal összefüggő jogok és tények tudomásulvétele ügyében a Magyar Szabadalmi Hivatal írásban előterjesztett kérelem alapján határoz. A kérelemhez csatolni kell az alapul szolgáló közokiratot vagy megfelelő bizonyító erejű magánokiratot.

(3) Nem teljesíthető a kérelem olyan okirat alapján, amely alaki hiány miatt érvénytelen vagy amelynél a jogszabályban előírt hatósági jóváhagyás hiányzik, továbbá, ha az okirat tartalmából kitűnően az abban foglalt jognyilatkozat érvénytelen.

(4) Ha a kérelemnek vagy mellékleteinek pótolható hiányosságai vannak, az ügyfelet hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni.

A Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában a védjegybejelentésekkel, valamint a védjegyekkel kapcsolatban különösen a következő adatokat és tényeket kell közölni:

a) az adatközlésben a bejelentő és a képviselő nevét és címét (székhelyét), az ügyszámot, a bejelentés, illetve az ettől eltérő elsőbbség napját, valamint a megjelölést és az árujegyzéket;

b) a védjegy lajstromozását követően a lajstromszámot, a védjegy jogosultjának nevét és címét (székhelyét), a képviselő nevét és címét (székhelyét), az ügyszámot, a bejelentés, illetve az ettől eltérő elsőbbség napját, a védjegyet, az árujegyzéket, valamint a lajstromozásról szóló határozat keltét;

c) a védjegyoltalom megújítása, illetve megosztása esetén az erre vonatkozó adatokat;

d) a védjegyoltalom megszűnését, annak jogcímét és időpontját;

e) a védjegyoltalommal összefüggő jogoknak a védjegylajstromba bejegyzett változásait.

IX. FEJEZET
A VÉDJEGY LAJSTROMOZÁSÁRA
IRÁNYULÓ ELJÁRÁS

(1) A védjegy lajstromozására irányuló eljárás a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz benyújtott bejelentéssel indul meg.

(2) A védjegybejelentésnek bejelentési kérelmet, megjelölést, árujegyzéket, továbbá - a szükséghez képest - egyéb mellékletet kell tartalmaznia.

(3) A védjegybejelentést a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.

(4) A védjegybejelentésért külön jogszabályban meghatározott bejelentési díjat kell fizetni; a díjat a bejelentés napját követő két hónapon belül kell leróni.

(5) Ha a bejelentés mellékletei idegen nyelven készültek, a magyar nyelvű árujegyzéket a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.

(6) A bejelentő a lajstromozásig - a 32. § rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával - visszavonhatja a védjegybejelentést. A Magyar Szabadalmi Hivatal a visszavonást határozattal veszi tudomásul.

(1) A védjegybejelentés napja az a nap, amelyen a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz beérkezett bejelentés legalább a következőket tartalmazza:

a) utalást a védjegyoltalom iránti igényre,

b) a bejelentő azonosítására alkalmas adatokat,

c) a megjelölést és az árujegyzéket, függetlenül attól, hogy ez az árujegyzék megfelel-e az egyéb követelményeknek.

(2) A bejelentési nap elismeréséhez a megjelölés és az árujegyzék benyújtása helyett elsőbbségi iratra is elegendő utalni.

(1) A védjegybejelentésben csak egy megjelölésre igényelhető védjegyoltalom.

(2) Az árujegyzék azoknak az áruknak, illetve szolgáltatásoknak a felsorolása, amelyekkel kapcsolatban a megjelölésre a védjegyoltalmat igénylik.

(3) Az árujegyzékben az árukat, illetve a szolgáltatásokat a gyári vagy kereskedelmi védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás szerinti osztályok feltüntetésével, és - lehetőség szerint - az abban szereplő elnevezések használatával kell felsorolni.

(1) Az elsőbbséget megalapozó nap

a) általában a védjegybejelentés napja (bejelentési elsőbbség),

b) az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény által meghatározott esetben a külföldi bejelentés napja (uniós elsőbbség),

c) a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének a Magyar Közlönyben közzétett közleményével meghatározott esetekben a megjelölés kiállításának - a bejelentési napnál legfeljebb hat hónappal korábbi - kezdő napja (kiállítási elsőbbség),

d) a bejelentő azonos megjelölésre vonatkozó korábbi, folyamatban lévő védjegybejelentésének hat hónapnál nem korábbi bejelentési napja, ha azzal kapcsolatban más elsőbbséget nem érvényesítettek (belső elsőbbség).

(2) Az uniós, a kiállítási, illetve a belső elsőbbséget a védjegybejelentés benyújtásától számított két hónapon belül kell igényelni. Az uniós elsőbbséget megalapozó okiratot, illetve a kiállítási igazolást a bejelentés napjától számított négy hónapon belül kell benyújtani.

(1) A kiállítási igazolással a kiállítás igazgatósága tanúsítja a kiállítás tényét és napját.

(2) A kiállítási igazoláshoz csatolni kell a megjelölést, amelynek a kiállításon bemutatott megjelöléssel való azonosságát igazolják.

(3) Az igazolást a kiállítás időtartama alatt és csak addig lehet kiadni, amíg a megjelölés a kiállításon megtekinthető.

A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegybejelentés benyújtását követően megvizsgálja, hogy

a) a bejelentés megfelel-e a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeknek ( 51. §),

b) megfizették-e a bejelentési díjat [50. § (4) bek.],

c) benyújtották-e a magyar nyelvű árujegyzéket [50. § (5) bek.].

(1) Ha a bejelentési nap nem ismerhető el, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok harminc napon belül történő pótlására.

(2) A hiányok határidőben történő pótlása esetén a bejelentés napjának a hiánypótlás beérkezési napját kell elismerni. Ellenkező esetben a védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni.

(3) Az elismert bejelentési napról a bejelentőt értesíteni kell.

(4) Ha a bejelentési díjat nem fizették meg, illetve a magyar nyelvű árujegyzéket nem nyújtották be, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a törvény által meghatározott határidőben [50. § (4) és (5) bek.] történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a bejelentést visszavontnak kell tekinteni.

A védjegybejelentésről, ha az - a benyújtáskor vagy a hiánypótlás eredményeként - kielégíti a bejelentési nap elismeréséhez előírt feltételeket, a Magyar Szabadalmi Hivatal közli hivatalos lapjában a 49. § a) pontjában meghatározott hatósági tájékoztatást (adatközlés).

(1) A védjegy lajstromozására irányuló eljárásban az adatközlést követően - a (2) bekezdésben meghatározott eset kivételével - bárki észrevételt nyújthat be a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz arra vonatkozóan, hogy a megjelölés, illetve annak bejelentése nem felel meg az e törvényben meghatározott valamely oltalomképességi feltételnek.

(2) A 4-6. §-ok alapján csak a korábbi jog jogosultja nyújthat be észrevételt.

(3) Az észrevételt a kifogásolt feltételre kiterjedő vizsgálat során figyelembe kell venni, kivéve, ha az észrevétel tételére nem jogosult személytől származik.

(4) Az észrevételt benyújtó személy a védjegy lajstromozására irányuló eljárásban nem ügyfél. E személyt az észrevétel eredményéről - a védjegy lajstromozása tárgyában hozott határozat megküldésével - értesíteni kell.

(1) Ha a védjegybejelentés megfelel az 55. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal megvizsgálja a bejelentést abból a szempontból, hogy az kielégíti-e az 50. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott alaki követelményeket, továbbá, hogy a megjelölés egységes-e [52. § (1) bek.].

(2) Ha a bejelentés nem felel meg az (1) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, a bejelentőt fel kell hívni a hiányok pótlására, illetve a bejelentés megosztására.

(3) A védjegybejelentést el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. A bejelentést csak a felhívásban pontosan és határozottan megjelölt ok alapján lehet elutasítani.

(4) Ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, illetve a bejelentést nem osztja meg, a védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni.

(1) Ha a védjegybejelentés megfelel az 55. § alapján vizsgált feltételeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal elvégzi a korábbi jogokra vonatkozó kutatást, és a megjelölés alapján - figyelemmel az árujegyzékre - kutatási jelentést készít.

(2) A kutatási jelentésben meg kell jelölni azokat az adatokat, amelyek figyelembe vehetők a védjegybejelentésben foglalt megjelöléssel kapcsolatban az oltalomképesség feltételei- nek elbírálása során.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a kutatási jelentés alapján végzi el a védjegybejelentés érdemi vizsgálatát.

(2) Az érdemi vizsgálat arra terjed ki, hogy a megjelölés

a) kielégíti-e az 1. §-ban meghatározott követelményeket, és a 2-7. §-ok alapján nincs-e kizárva a védjegyoltalomból,

b) bejelentése megfelel-e az e törvényben megszabott feltételeknek.

(3) Ha a védjegybejelentés nem felel meg a (2) bekezdés alapján vizsgált követelményeknek, a bejelentőt - a kifogás természete szerint - hiánypótlásra, illetve nyilatkozattételre kell felhívni.

(4) A védjegybejelentést egészében vagy részben el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a vizsgált követelményeket. A bejelentést csak a felhívásban pontosan, határozottan megjelölt és kellően kifejtett okok alapján lehet elutasítani; a szükséghez képest újabb felhívást kell kiadni.

(5) A védjegybejelentést visszavontnak kell tekinteni, ha a bejelentő a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol.

(1) A védjegybejelentésben nem változtatható meg

a) a megjelölés,

b) az árujegyzék úgy, hogy bővebb legyen annál, mint ami a bejelentés napján benyújtott bejelentésben szerepelt.

(2) A bejelentő - az (1) bekezdés b) pontjában megszabott keretek között - a védjegy lajstromozása kérdésében hozott határozat jogerőre emelkedéséig módosíthatja az árujegyzéket.

(1) A bejelentő - a védjegy lajstromozásáról szóló határozat jogerőre emelkedéséig - megoszthatja a bejelentést

a) az erre történő hivatali felhívást [59. § (2) bek.] megelőzően, ha egy bejelentésben több megjelölésre igényelt oltalmat; illetve,

b) ha az árujegyzék szétválasztásával meghatározott áruk, illetve szolgáltatások tekintetében külön-külön igényli az oltalmat.

(2) A megosztásért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(3) Ha a kérelem benyújtásakor nem fizették meg a megosztási díjat, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a bejelentőt a (2) bekezdésben meghatározott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a megosztási kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(1) Ha a megjelölés és a védjegybejelentés megfelel a vizsgálat körébe tartozó valamennyi követelménynek [61. § (2) bek.], a Magyar Szabadalmi Hivatal a bejelentett megjelölést védjegyként lajstromozza.

(2) A védjegy lajstromozását be kell jegyezni a védjegylajstromba (47. §), és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában [49. § b) pont].

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegy lajstromozását követően védjegyokiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot.

X. FEJEZET
EGYÉB VÉDJEGYELJÁRÁSOK

(1) A védjegyoltalom megújítását [11. § (2) bek.] a védjegyjogosult kérheti a Magyar Szabadalmi Hivataltól.

(2) A megújítási kérelemben meg kell jelölni az érintett védjegy lajstromszámát; a kérelemre és mellékleteire egyébként a védjegybejelentés kellékeire megállapított rendelkezéseket [50. § (2), (3) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

(3) A védjegyoltalom megújítását legkorábban az oltalmi idő lejárta előtt tizenkét hónappal, legkésőbb a lejárat napjától számított hat hónapon belül lehet kérni.

(4) A megújítási kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásának napját követő két hónapon belül.

(5) A védjegyoltalom megújítása kapcsán a megjelölés nem változtatható meg, az árujegyzék pedig nem bővíthető.

(1) Ha a megújítási kérelem nem felel meg a 65. § (1)-(4) bekezdésében előírt követelményeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni.

(2) A megújítási kérelmet el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a felhívásban megjelölt követelményeket. Ha a kérelmező a felhívásra a kitűzött határidőben nem válaszol, a megújítási kérelmet visszavontnak kell tekintetni.

(3) Ha a megújítási kérelem díját nem fizették meg, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a kérelmezőt a törvény által megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(1) Ha a kérelem megfelel a 65. §-ban előírt követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyoltalmat megújítja.

(2) A védjegyoltalom megújítását be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegy megújítását követően védjegyokiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot.

(1) A védjegyjogosult - az árujegyzék szétválasztásával - meghatározott áruk, illetve szolgáltatások tekintetében megoszthatja a védjegyoltalmat.

(2) A védjegyoltalom megosztásához aszerint és annyi - egymással összhangban elkészített - kérelmet kell benyújtani és a megfelelő mellékletekkel felszerelni, ahogyan és ahány részre az eredeti védjegy árujegyzékét szét kívánják választani.

(3) A megosztás iránti kérelemben meg kell jelölni az eredeti védjegy lajstromszámát; a kérelemre és mellékleteire egyébként a védjegybejelentés kellékeire megállapított rendelkezéseket [50. § (2), (3) bek.] kell megfelelően alkalmazni.

(4) A védjegyoltalom megosztásáért külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(1) Ha a védjegyoltalom megosztására irányuló kérelem nem felel meg a 68. § (1)-(3) bekezdéseiben előírt követelményeknek, a védjegyjogosultat hiánypótlásra kell felhívni.

(2) A megosztás iránti kérelmet el kell utasítani, ha a hiánypótlás, illetve a nyilatkozat ellenére sem elégíti ki a felhívásban megjelölt követelményeket. Ha a védjegyjogosult a felhívásra nem válaszol, a megosztásra irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(3) Ha a megosztási kérelem díját nem fizették meg, a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a védjegyjogosultat a törvény által megszabott határidőben történő hiánypótlásra. Ennek elmaradása esetén a megosztás iránti kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(1) Ha a kérelem megfelel a 68. §-ban előírt követelményeknek, a Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyoltalmat megosztja.

(2) A védjegyoltalom megosztását be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

(3) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megosztást követően védjegyenként védjegyokiratot ad ki. Ehhez hozzáfűzi a lajstromkivonatot.

(1) A védjegyoltalom lejárat miatti megszűnése esetén a Magyar Szabadalmi Hivatal figyelmezteti a védjegyjogosultat a megújítás lehetőségére.

(2) Magyar Szabadalmi Hivatal határozattal állapítja meg a védjegyoltalom megszűnését a védjegyjogosult lemondása (32. §) esetén.

(3) A védjegyoltalomnak az oltalmi idő megújítás nélküli lejárta [30. § a) pont], valamint a védjegyjogosult lemondása miatti megszűnését be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

(1) A védjegy törlését a 33. § alapján - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - bárki kérheti a védjegyjogosulttal szemben.

(2) A 4-6. §-ok alapján csak a korábbi akadályozó jog jogosultja kérheti a védjegy törlését.

(3) A védjegy törlésére irányuló kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány védjegyjogosult van. A kérelemben meg kell jelölni a törlés alapjául szolgáló okokat, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat.

(4) A törlési kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számított két hónapon belül.

(5) Ha a törlési kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a törlési kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegy törlése iránti kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a védjegyjogosultat; majd írásbeli előkészítés után szóbeli tágyalás alapján határoz a védjegy törléséről, a védjegyoltalom korlátozásáról vagy a kérelem elutasításáról.

(2) Ha a törlési kérelem a kérelmező korábbi védjegyével való ütközésen alapul, a kérelmezőt terheli annak bizonyítása, hogy saját védjegyhasználata a törlési eljárás idején megfelel a 18. § előírásainak.

(1) Az egy védjegy ellen irányuló több törlési kérelmet egy eljárásban kell elintézni.

(2) A törlési kérelem visszavonása esetén - a 72. § (2) bekezdésében szabályozott eset kivételével - az eljárást hivatalból folytatni lehet.

(3) A törlési eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni.

(4) A védjegy törlését vagy a védjegyoltalom korlátozását be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

(1) A védjegyoltalom megszűnésének megállapítását a védjegy használatának hiánya miatt a 18. és 34. §-ok alapján, a megjelölés megkülönböztető képességének elvesztése, illetve megtévesztővé válása miatt pedig a 35. § alapján bárki kérheti a védjegyjogosulttal szemben.

(2) A megszűnés megállapítására irányuló kérelmet eggyel több példányban kell benyújtani a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz, mint ahány védjegyjogosult van. A kérelemben meg kell jelölni a megszűnés okait, és mellékelni kell az okirati bizonyítékokat.

(3) A megszűnés megállapítására irányuló kérelemre külön jogszabályban meghatározott díjat kell fizetni a kérelem benyújtásától számítot két hónapon belül.

(4) Ha a megszűnés megállapítása iránti kérelem nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, a kérelmezőt hiánypótlásra kell felhívni; ha pedig a kérelem díját nem fizette meg, figyelmeztetni kell a törvényben meghatározott határidőben történő pótlásra. Ezek elmaradása esetén a megszűnés megállapítására irányuló kérelmet visszavontnak kell tekinteni.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal a megszűnés megállapítása iránti kérelemmel kapcsolatban nyilatkozattételre hívja fel a védjegyjogosultat; majd írásbeli előkészítés után szóbeli tárgyalás alapján határoz a védjegyoltalom használat hiánya, megkülönböztető képesség elvesztése, illetve megtévesztővé válás miatti megszűnésének - teljeskörű vagy részleges - megállapításáról, vagy pedig a kérelem elutasításáról.

(2) Az egy védjegy ellen irányuló több megszűnés megállapítási kérelmet, valamint a törlési és a megszűnés megállapítására irányuló kérelmeket egy eljárásban kell elintézni.

(3) A megszűnés megállapítására irányuló kérelem visszavonása esetén az eljárást hivatalból folytatni lehet.

(4) A megszűnés megállapítására irányuló eljárás költségeinek viselésére a vesztes felet kell kötelezni.

(5) A védjegyoltalomnak a használat hiánya, a megkülönböztető képesség elvesztése, illetve a megtévesztővé válás miatti teljeskörű vagy részleges megszűnését be kell jegyezni a védjegylajstromba, és arról hatósági tájékoztatást kell közölni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

HARMADIK RÉSZ

BÍRÓSÁGI ELJÁRÁS VÉDJEGYÜGYEKBEN

XI. FEJEZET
A MAGYAR SZABADALMI HIVATAL HATÁROZATÁNAK MEGVÁLTOZTATÁSA

(1) A bíróság kérelemre hatályon kívül helyezheti vagy megváltoztathatja (a továbbiakban együtt: megváltoztatás) a Magyar Szabadalmi Hivatal érdemi határozatát [39. § (2) bek.], valamint az eljárás félbeszakadását megállapító, az eljárást felfüggesztő és a védjegybejelentésekről vezetett nyilvántartásba vagy a védjegylajstromba való bejegyzés alapjául szolgáló határozatát.

(2) A határozat megváltoztatását kérheti:

a) aki a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ügyfélként részt vett, továbbá

b) az, akinek a határozat megváltoztatásához jogi érdeke fűződik és a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban észrevételt tett (58. §).

(3) A védjegy lajstromozása és törlése kérdésében hozott határozat megváltoztatását az ügyész a 3. § (1) bekezdésének a) és b) pontjai, illetve a 3. § (2) bekezdése alapján kérheti.

(4) A megváltoztatási kérelem előterjesztésének határideje a határozatnak a féllel való közlésétől vagy - a (2) bekezdés b) pontjának alkalmazása esetén - az észrevételt tevőnek történő megküldésétől számított harminc nap.

(5) A kérelem a Magyar Szabadalmi Hivatalnál nyújtható be, amely azt a védjegyügy irataival együtt tizenöt napon belül továbbítja a bírósághoz.

(6) A megváltoztatási kérelem kellékeire a keresetlevélre vonatkozó szabályok megfelelően irányadók.

(7) Ha a fél a kérelmet elkésetten nyújtotta be, az igazolási kérelem tárgyában a bíróság határoz.

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló eljárás a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartozik.

(2) A Fővárosi Bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el.

(3) A Fővárosi Bíróság végzése elleni fellebbezés elbírálása a Legfelsőbb Bíróság hatáskörébe tartozik.

A bíróság a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló kérelmet a nemperes eljárás szabályai szerint - az e törvényben foglalt eltérő rendelkezések alkalmazásával - bírálja el. Ha e törvényből, illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, az eljárásra a Polgári Perrendtartás (a továbbiakban: Pp.) szabályait megfelelően kell alkalmazni.

A bíróság a tárgyalásról, illetve a határozat kihirdetéséről a nyilvánosságot a fél kérelmére a Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott feltételek hiányában is kizárhatja.

(1) A Pp. általános rendelkezéseiben meghatározott eseteken kívül az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nem vehet részt, aki

a) a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának meghozatalában részt vett;

b) az a) pontban említett személynek a Pp. általános - a bírák kizárására vonatkozó - rendelkezéseiben megjelölt hozzátartozója.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit a jegyzőkönyvvezetők és a szakértők kizárására is alkalmazni kell.

(1) A kérelmező a bírósági eljárásban félként vesz részt. Az eljárást indító ügyészt megilletik mindazok a jogok, amelyek a felet megilletik, egyezséget azonban nem köthet, jogról nem mondhat le, illetőleg jogokat nem ismerhet el.

(2) Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban ellenérdekű ügyfél is részt vett, a bírósági eljárást ellene kell megindítani.

Ha a közös védjegyoltalom valamely jogosultja a védjegyoltalom fenntartása és védelme érdekében önállóan lép fel, illetve az eljárást csak az egyik védjegyjogosult ellen indították meg, a bíróság értesíti a többi védjegyjogosultat, hogy az eljárásba védjegyjogosult-társuk mellett beléphetnek.

(1) Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatására irányuló eljárás miként dőljön el, az eljárásba - annak jogerős befejezéséig - az azonos érdekű fél mellett beavatkozhat.

(2) A beavatkozó - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben.

(3) A beavatkozó és a fél közötti jogvitát az eljárás során nem lehet elbírálni.

(1) Az eljárás során meghatalmazottként szabadalmi ügyvivő is eljárhat.

(2) A szabadalmi ügyvivőnek vagy ügyvédnek adott meghatalmazás érvényességéhez elegendő, ha azt a meghatalmazó aláírta.

(1) Ha a bírósági eljárásban ellenérdekű fél is részt vett, az eljárási költségek előlegezésére, illetve viselésére a perköltségre vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(2) Ellenérdekű fél hiányában a költségeket a kérelmező előlegezi, illetve viseli.

(3) Az eljárási költséghez hozzá kell számítani a felet képviselő szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is.

Ha a kérelmező, illetve egyik fél sem jelenik meg a tárgyaláson, vagy a megszabott határidő alatt a bíróság felhívásának bármelyik fél nem tesz eleget, a bíróság a kérelmet a rendelkezésre álló adatok alapján bírálja el.

Az igazolási kérelem előterjesztésére a bíróság előtti nemperes eljárásban a 42. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(1) Az elsőfokú bíróság a Pp. szabályai szerint bizonyítást folytat le és tárgyalást tart.

(2) Ha az eljárásban ellenérdekű fél nem vesz részt, és az ügy az iratok alapján elbírálható, a bíróság tárgyaláson kívül is hozhat határozatot, azonban a felet - kívánságára - meg kell hallgatnia.

(3) Ha a bíróság az ügyet tárgyaláson kívül bírálja el, de az eljárás folyamán szükségét látja a tárgyalás megtartásának, a tárgyalást bármikor kitűzheti. Ha viszont a bíróság az ügyet tárgyaláson bírálja el, illetve tárgyalást tűzött ki, ezt követően nem térhet vissza az ügy tárgyaláson kívüli elbírálására.

(4) A bírósági eljárásban nincs helye egyezségnek, ha a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásban sem lehetett egyezséget kötni.

A bíróság mind az ügy érdemében, mind egyéb esetekben végzéssel határoz.

(1) Ha a bíróság a védjegyügyben hozott határozatot megváltoztatja, végzése a Magyar Szabadalmi Hivatal határozata helyébe lép.

(2) A bíróság a határozatot hatályon kívül helyezi, és a Magyar Szabadalmi Hivatalt új eljárásra utasítja, ha

a) a határozat meghozatalában olyan személy vett részt, akivel szemben kizáró ok állt fenn;

b) a Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásban olyan lényeges egyéb eljárási szabálysértés történt, amely a bírósági eljárásban nem orvosolható;

c) a védjegybejelentés alaki okból történő elutasítása esetén a kérelmező a hiányokat a megváltoztatási kérelem benyújtásával egyidejűleg vagy a bíróság felhívására pótolta.

(3) Ha a fél olyan kérdésben kíván bírósági döntést, amely a Magyar Szabadalmi Hivatal előtt folyó eljárásnak nem volt tárgya, a bíróság a kérelmet átteszi a Magyar Szabadalmi Hivatalhoz. Ebben az esetben a bíróság a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatát - szükség szerint - hatályon kívül helyezi.

(4) Ha a megváltoztatási kérelem előterjesztését követően a Magyar Szabadalmi Hivatal érdeminek nem minősülő határozatát visszavonta vagy hatályon kívül helyezte, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha a Magyar Szabadalmi Hivatal a határozatát megváltoztatta, a bírósági eljárás folytatásának csak a még vitás kérdésekben van helye.

A bíróság az ügy érdemében hozott végzését kézbesítés útján közli.

(1) A másodfokú bíróság az első fokú bíróság végzése ellen irányuló fellebbezést a Pp. szabályai szerint bírálja el azzal, hogy kisebb terjedelmű bizonyítást - tárgyaláson - maga is lefolytathat.

(2) A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson bírálja el, ha az eljárásban ellenérdekű fél vesz részt.

Nincs helye felülvizsgálati kérelemnek a Magyar Szabadalmi Hivatal határozatának megváltoztatása tárgyában hozott jogerős végzés ellen.

XII. FEJEZET
VÉDJEGYPEREK

(1) A védjegybitorlás miatt indított perek a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illetékessége alá tartoznak. E perekben a Fővárosi Bíróság a 78. § (2) bekezdésében meghatározott összetételű tanácsban jár el.

(2) Védjegybitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a védjegy oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a védjegy jogosultja vagy olyan használója, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.

(3) A (2) bekezdés nem alkalmazható, ha a védjegybitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(4) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(5) Ha a védjegybitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.

(6) A védjegybitorlás miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

(7) Az (1) bekezdésben nem említett, védjeggyel kapcsolatos minden más jogvitás ügy a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik.

(8) Az (1) és a (7) bekezdésben említett perekben egyébként a Pp. általános szabályait kell alkalmazni az e törvény 80., 81. és 85. §-aiban, valamint 86. §-ának (3) bekezdésében foglalt eltérésekkel.

NEGYEDIK RÉSZ

AZ EGYÜTTES ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGY

XIII. FEJEZET
EGYÜTTES VÉDJEGY

(1) Az együttes védjegy olyan védjegy, amely valamely társadalmi szervezet, köztestület vagy egyesülés (a továbbiakban együtt: társadalmi szervezet) tagjainak áruit vagy szolgáltatásait különbözteti meg mások áruitól vagy szolgáltatásaitól, az együttes védjeggyel megjelölt áruk vagy szolgáltatások minősége, származása vagy egyéb tulajdonsága alapján.

(2) Együttes védjegy esetén a megjelölés védjegyoltalomban részesülhet akkor is, ha kizárólag az áru vagy a szolgáltatás földrajzi származásának feltüntetéséből áll.

(3) A megjelölés együttes védjegyként ki van zárva a védjegyoltalomból akkor is, ha

a) jellegét, illetve jelentőségét illetően megtévesztheti a fogyasztókat, különösen, ha - lajstromozása esetén - a fogyasztók másnak tekinthetnék, mint együttes védjegynek;

b) a használatáról rendelkező szabályzat a közrendbe, a közerkölcsbe vagy jogszabályba ütköző előírást tartalmaz.

(4) Az együttes védjegy oltalma a társadalmi szervezetet illeti meg, használatára a társadalmi szervezet tagjai jogosultak.

(5) A védjegyjogosult társadalmi szervezet az együttes védjegyet maga nem használhatja, a tagok védjegyhasználatát azonban ellenőrzi.

(6) A 18. § alkalmazásában az együttes védjegy használatának minősül, ha a védjegyet a társadalmi szervezet bármelyik tagja használja.

(1) A megjelölés akkor részesülhet együttes védjegyként oltalomban, ha használatáról - a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő - szabályzat rendelkezik. A szabályzatot az együttes védjegyre jogosult társadalmi szervezet állapítja meg.

(2) A szabályzatnak tartalmaznia kell:

a) a védjegyjogosult társadalmi szervezet elnevezését és székhelyét;

b) a védjegy használatára jogosult tagok felsorolását, nevük, címük, illetve székhelyük feltüntetésével;

c) a tagság feltételeit;

d) a védjegy használatának feltételeit;

e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat;

f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.

(3) Kizárólag a földrajzi származás feltüntetéséből álló együttes védjegy esetén a szabályzatban lehetővé kell tenni mindazoknak a csatlakozását, akiknek árui vagy szolgáltatásai a védjegyben feltüntetett földrajzi területről származnak.

(4) Az együttes védjegyre vonatkozó bejelentésnek a szabályzatot is tartalmaznia kell. A védjegylajstromban az együttes védjeggyel kapcsolatban fel kell tüntetni a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott adatokat is. A szabályzatot - és annak módosításait - az együttes védjegyre vonatkozó lajstrombejegyzéshez mellékelni kell.

(1) Az együttes védjegy oltalmának átruházásához az erre irányuló - írásba foglalt - szerződés és a jogosult megváltozásának a védjegylajstromba való bejegyzése szükséges.

(2) Az együttes védjegy oltalma nem ruházható át, ha az átruházást követően a 96. §-ban foglalt követelmények nem teljesülnének, illetve a megjelölés együttes védjegyként az oltalomból kizárttá válna.

(1) Az együttes védjegy oltalma megszűnik akkor is, ha az együttes védjegy jogosultja jogutód nélkül megszűnt. Az oltalom a jogosult megszűnésének napjával szűnik meg.

(2) Az (1) bekezdés alapján bárki kérheti az oltalom megszűnésének megállapítását.

(3) Az együttes védjegy oltalma megszűnik - a megszűnést megállapító határozatban megjelölt időpontban - akkor is, ha a védjegyjogosult nem teszi meg a szükséges intézkedéseket az együttes védjegy szabályzattal ellentétes használatának megakadályozására.

(4) Ha a megjelölés együttes védjegyként a 96. § (3) bekezdése alapján nem részesülhet oltalomban, az együttes védjegyet törölni kell. Ha a megjelölés a 96. § (3) bekezdése alapján az oltalomból kizárttá válik, az együttes védjegy oltalmának megszűnését a megszűnés megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napjára visszaható hatállyal kell megállapítani.

Az együttes védjegy használatára tagsági viszonyuk alapján jogosultak csak a védjegyjogosult beleegyezésével léphetnek fel a bitorlóval szemben; a védjegyjogosult által indított perbe azonban beavatkozhatnak.

XIV. FEJEZET
TANÚSÍTÓ VÉDJEGY

(1) A tanúsító védjegy olyan védjegy, amely meghatározott minőségű vagy egyéb jellemzőjű árukat vagy szolgáltatásokat azzal különböztet meg más áruktól vagy szolgáltatásoktól, hogy e minőségüket vagy jellemzőjüket tanúsítja.

(2) Nem szerezhet oltalmat tanúsító védjegyre

a) az a vállalkozás, amely az árujegyzékben szereplő árut előállítja, forgalomba hozza, az országba behozza vagy az árujegyzékben szereplő szolgáltatást nyújtja;

b) az a vállalkozás, amely - a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény értelmében - nem független az a) pontban említett vállalkozástól;

c) az a vállalkozás, amellyel az a) pontban említett vállalkozás egyébként - az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal összefüggésben - tartós jogviszonyban áll.

(3) A védjegy jogosultja a tanúsító védjegyet maga nem használhatja, engedélyezi azonban annak használatát az előírt minőségi követelményeknek vagy egyéb jellemzőknek megfelelő árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban.

(4) A tanúsító védjegy akkor részesülhet oltalomban, ha ahhoz - az (5) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő - szabályzat is társul.

(5) A szabályzatnak tartalmaznia kell:

a) a védjegyjogosult elnevezését és székhelyét;

b) az árujegyzékben szereplő árukra, illetve szolgáltatásokra vonatkozó minőségi követelményeket;

c) a minőség tanúsításának szabályait;

d) a védjegyhasználat feltételeit;

e) a védjegy használatának ellenőrzésére vonatkozó előírásokat;

f) a jogosulatlan védjegyhasználattal szembeni fellépés rendjét.

(6) A tanúsító védjegy szabályzatára, bejelentésére és lajstromozására, használatára, átruházására, a tanúsító védjegy oltalmának megszűnésére és az ilyen védjegy oltalmából eredő jogok érvényesítésére az együttes védjegyre és oltalmára vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

(7) A tanúsító védjegy használatára alkalmazni kell a minőség vagy egyéb jellemzők tanúsításáról renelkező külön jogszabályok előírásait is.

XV. FEJEZET
A VÉDJEGYEKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK ALKALMAZÁSA AZ EGYÜTTES ÉS A TANÚSÍTÓ VÉDJEGYRE

Az együttes és a tanúsító védjegyekre, valamint oltalmukra az e részben nem szabályozott kérdésekben a védjegyekre és oltalmukra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

ÖTÖDIK RÉSZ

A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMA

XVI. FEJEZET
AZ OLTALOM TÁRGYA, TARTALMA, BITORLÁSA ÉS MEGSZŰNÉSE

(1) Földrajzi árujelzőként oltalomban részesülhet a kereskedelmi forgalomban a termék földrajzi származásának feltüntetésére használt földrajzi jelzés és eredetmegjelölés.

(2) A földrajzi jelzés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője lényegileg ennek a földrajzi származásnak tulajdonítható.

(3) Az eredetmegjelölés valamely táj, helység, kivételes esetben ország neve, amelyet az e helyről származó - a meghatározott földrajzi területen termelt, feldolgozott, illetve előállított - olyan termék megjelölésére használnak, amelynek különleges minősége, hírneve vagy egyéb jellemzője kizárólag vagy lényegében az adott földrajzi környezet, az arra jellemző természeti és emberi tényezők következménye.

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői akkor részesülhetnek oltalomban, ha azok a termékek, amelyeken a földrajzi árujelzőt használják, megfelelnek a - külön jogszabály által szabályozott - termékleírásban foglalt feltételeknek is.

(1) A földrajzi árujelző nem részesülhet oltalomban, ha a termék szokásos elnevezésévé vált a kereskedelmi forgalomban, függetlenül attól, hogy a termék a földrajzi árujelző által megjelölt helyről származik.

(2) A földrajzi árujelző lajstromozását követően nem válhat a terméknek a kereskedelmi forgalomban szokásos elnevezésévé.

(1) Ki van zárva az oltalomból

a) azonos termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző;

b) azonos vagy hasonló termékek tekintetében a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha azt a fogyasztók összetéveszthetik a korábbi földrajzi árujelzővel vagy védjeggyel;

c) eltérő termékek tekintetében a belföldön jóhírnevet élvező korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló későbbi elsőbbségű földrajzi árujelző, ha annak használata a jó hírű védjegy megkülönböztető képességét vagy hírnevét sértené vagy tisztességtelenül kihasználná.

(2) Az (1) bekezdés alapján a földrajzi árujelző nincs kizárva az oltalomból, ha olyan korábbi védjeggyel ütközik, amelyet annak jogosultja nem használt a 18. §-nak megfelelően.

(3) Nem részesülhet oltalomban a földrajzi árujelző, ha más korábbi szerzői vagy iparjogvédelmi jogába ütközne, ideértve a növény- vagy állatfajta nevével való ütközést is.

(4) Az (1) és a (3) bekezdés alapján nincs kizárva az oltalomból a földrajzi árujelző, ha annak lajstromozásához a korábbi védjegy vagy fajtanév jogosultja a 7. § szerint hozzájárul.

(1) A földrajzi árujelzőt oltalomban kell részesíteni, ha

a) kielégíti a 103., illetve 104. §-okban meghatározott követelményeket és a 105. és 106. §-ok alapján nincs kizárva az oltalomból; valamint

b) bejelentése megfelel az e törvényben megszabott feltételeknek.

(2) A földrajzi árujelzőre oltalmat szerezhet bármely természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, amely az árujelzőben feltüntetett földrajzi területen olyan terméket termel, dolgoz fel vagy állít elő, amelynek megjelölésére a földrajzi árujelzőt használják.

(3) A földrajzi árujelző oltalma együttesen illeti meg azokat, akik a (2) bekezdésnek megfelelően termelnek, dolgoznak fel vagy állítanak elő termékeket (a továbbiakban: jogosultak).

(4) Külföldi személyt csak nemzetközi szerződés vagy viszonosság esetén illeti meg a földrajzi árujelzőre az oltalom. A viszonosság kérdésében a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének állásfoglalása irányadó.

(1) A földrajzi árujelző oltalma a bejelentés napjára visszaható hatállyal a lajstromozáskor keletkezik.

(2) A földrajzi árujelző oltalma korlátlan ideig tart.

(1) Az oltalom alapján a jogosultaknak kizárólagos joguk van a földrajzi árujelző használatára. A földrajzi árujelzőt csak a jogosultak használhatják, arra másnak használati engedélyt nem adhatnak.

(2) A kizárólagos használati jog alapján a jogosultak bármelyike felléphet bárkivel szemben, aki a kereskedelmi forgalomban

a) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt vagy az azzal összetéveszthető megnevezést nem az annak megfelelő földrajzi területről származó termékeken használja;

b) az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt a termékjegyzékben nem szereplő, de azokhoz hasonló termékeken használja, és ezáltal sérti vagy kihasználja az oltalom alatt álló földrajzi árujelző hírnevét;

c) bármilyen módon utánozza vagy arra utaló módon használja az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt, még akkor is, ha feltünteti a termék valóságos eredetét, vagy ha a megnevezést fordításban vagy különböző kiegészítésekkel használja;

d) bármilyen - a termék származásával, eredetével, jellegével és lényeges tulajdonságaival kapcsolatos - egyéb hamis vagy megtévesztő megjelölést használ, bárhol (pl. a csomagoláson, a hirdetésben, a termékre vonatkozó iratban) legyen is az feltüntetve;

e) bármely egyéb, a termék valóságos földrajzi származásával kapcsolatban a fogyasztókat megtévesztő cselekményt valósít meg.

(1) Bitorlást követ el, aki a 109. § megsértésével az oltalom alatt álló földrajzi árujelzőt jogosulatlanul használja.

(2) A bitorlás miatt bármelyik jogosult önállóan is felléphet. A bitorlás miatt felléphetnek a jogosultak érdekképviseleti szervezetei, valamint a fogyasztóvédelmi szervezetek is.

(3) A bitorlóval szemben támasztható polgári jogi igényekre a 27. §, a bitorlás vámjogi következményeire pedig a 28. § rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(1) A földrajzi árujelző oltalma megszűnik, ha

a) az oltalmat törölték, keletkezésére - a bejelentés napjára - visszaható hatállyal;

b) a jogosultak megsértették a termékleírásban előírt követelményeket, a megszűnés megállapítására irányuló eljárás megindításának napjára visszaható hatállyal.

(2) Az oltalmat törölni kell, ha a földrajzi árujelző nem felelt meg a 107. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételeknek.

(3) A mezőgazdasági termékekkel, illetve élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző oltalmának megszűnését kell megállapítani, ha az ellenőrzésre kijelölt szerv a földrajzi árujelző használatában a termékleíráshoz képest súlyos és másként nem orvosolható hiányosságokat állapít meg.

(4) A törlési, illetve a megszűnés megállapítására irányuló kérelmet elutasító jogerős határozat kizárja, hogy azonos ténybeli alapon ugyanazzal a földrajzi árujelzővel kapcsolatban újabb törlési, illetve megszűnés megállapítási eljárást indítsanak.

XVII. FEJEZET
ELJÁRÁS A FÖLDRAJZI ÁRUJELZŐK OLTALMÁVAL KAPCSOLATBAN

(1) A Magyar Szabadalmi Hivatal hatáskörébe a földrajzi árujelzőkkel kapcsolatos következő ügyek tartoznak:

a) a földrajzi árujelző lajstromozása,

b) az oltalom törlése és megszűnésének megállapítása,

c) a bejelentett és a lajstromozott földrajzi árujelzők nyilvántartása,

d) a földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos hatósági tájékoztatás.

(2) A Magyar Szabadalmi Hivatal előtti eljárásokban a VII. és VIII. fejezet rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a Hivatal a törlési és a megszűnés megállapítási eljárásban jár el tanácsban.

(1) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentési kérelmet, a földrajzi árujelző megnevezését, a termékjegyzéket, az egyéb mellékleteket, továbbá - mezőgazdasági termékekkel és élelmiszerekkel kapcsolatos földrajzi árujelző esetén - a termékleírást. A bejelentést a külön jogszabályban meghatározott részletes alaki követelményeknek megfelelően kell elkészíteni.

(2) A földrajzi árujelző bejelentéséért külön jogszabályban meghatározott bejelentési díjat kell fizetni a bejelentési naptól számított két hónapon belül.

(3) A földrajzi árujelző lajstromozására irányuló eljárásban a IX. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni; a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzői esetében külön jogszabály rendelkezéseit is alkalmazni kell.

A földrajzi árujelző oltalmának törlésére irányuló eljárásban a 72-74. §-ok, a megszűnés megállapítására irányuló eljárásban pedig a 75. és 76. §-ok rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A földrajzi árujelzők oltalmával kapcsolatos bírósági eljárásban a XI. és XII. fejezet rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

A mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek kereskedelmi forgalmában feltüntetett földrajzi árujelzők használatának a 104. §-ban előírt követelmények szempontjából történő ellenőrzése a külön jogszabályban kijelölt szerv hatáskörébe tartozik.

HATODIK RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

XVIII. FEJEZET
A TÖRVÉNY HATÁLYBALÉPÉSE; ÁTMENETI éS MÓDOSULÓ RENDELKEZÉSEK

(1) E törvény 1997. július 1-jén lép hatályba; rendelkezéseit - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - csak a hatálybalépést követően indult eljárásokban lehet alkalmazni.

(2) A 42. §-ban foglalt szabályokat értelemszerűen alkalmazni kell a törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyekben is.

(3) A törvény hatálybalépése előtt megvalósult védjegyhasználatra a védjegyoltalom hatálya, a védjegyhasználat fogalma, valamint a védjegybitorlás tekintetében a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.

(4) A belenyugváshoz és a védjegyhasználat elmulasztásához fűzött jogkövetkezmények bekövetkezésére e törvényben megállapított határidők legkorábban a hatálybalépés napján kezdődnek. A korábban hatályos rendelkezések alapján a védjegyoltalom megszűnése akkor is megállapítható, ha a hatálybalépést követően telik le az az öt év, amely alatt a védjegyet az országban nem használták.

(1) A 103. § (3) bekezdésétől eltérően bizonyos - élelmiszerekhez hagyományosan használt - földrajzi neveket eredetmegjelölésnek lehet tekinteni akkor is, ha az adott élelmi- szerek előállításához nyersanyagként felhasznált élőállat, hús és tej az élelmiszer előállítási területénél nagyobb vagy attól különböző földrajzi területről származik, ha

a) a tenyésztési terület meghatározható,

b) a nyersanyagot különleges feltételek szerint állítják elő, és

c) a feltételek betartását ellenőrzik.

(2) Az (1) bekezdés szerinti hagyományos élelmiszerek földrajzi árujelzőire e törvény hatálybalépésétől számított két éven belül igényelhető oltalom.

(3) E törvény alapján oltalomban részesülnek azok az eredetmegjelölések is, amelyeket a hatálybalépés előtt bejegyeztek az eredetmegjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromo- zásáról szóló Lisszaboni Megállapodás alapján vezetett külön hazai lajstromba. Ezeket az eredetmegjelöléseket be kell jegyezni a földrajzi árujelzők lajstromába és meg kell hirdetni a Magyar Szabadalmi Hivatal hivatalos lapjában.

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

a) a védjegyről szóló 1969. évi IX. törvény (a továbbiakban: Vt.), valamint az 1992. évi LXVIII. törvény 23. §-ának (2) bekezdése, az 1994. évi VII. törvény 7. és 8. §-a;

b) az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC. törvény 27. §-ának (3) bekezdése;

c) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény 117. §-ának a) pontja, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 170. §-a, továbbá a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 211. §-ának (7) bekezdése;

d) a Vt. végrehajtásáról szóló 2/1970. (VII. 1.) OMFB-IM együttes rendelet;

e) a 4/1970. (VII. 1.) IM rendelet a bírósági eljárásról védjegyügyekben.

E törvény hatálybalépésével egyidejűleg:

a) az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló - többször módosított - 1957. évi IV. törvény 3. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(6) Ezt a törvényt a honvédelmi, a külkereskedelmi igazgatási, a társadalombiztosítási, az iparjogvédelmi, az adó-, a jövedéki és a vámigazgatási ügyekben, a Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeleti eljárásában, valamint az árak megállapításáról, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékeny- ségről, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről, továbbá az atomenergiáról szóló törvényekben meghatározott ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik.";

b) a szerzői jogról szóló - többször módosított - 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 52. §-ának (1) bekezdése kiegészül a következő d)-e) ponttal, egyidejűleg a jelenlegi d) pont megjelölése f) pontra változik:

(A szerző jogainak megsértése esetén - az eset körülményei szerint - a következő polgári jogi igényeket támaszthatja:)

"d) követelheti, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a jogsértéssel érintett dolgok vagy szolgáltatások előállításában, forgalmazásában, illetve teljesítésében részt vevőkről, a jogsértő felhasználásra kialakított üzleti kapcsolatokról;

e) követelheti a jogsértéssel elért gazdagodás visszatérítését;";

c) az Szjt. 52. §-a kiegészül a következő (3)-(7) bekezdéssel:

"(3) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a mű szerzői jogi védelem alatt áll, valamint, hogy ő a szerző, a szerző jogutóda vagy a mű olyan felhasználója, illetve a szerzői jogok közös kezelését végző olyan szervezet, amely jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a szerzői jog megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(6) Ha a szerzői jog megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.

(7) A szerzői jog megsértése miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.";

d) az ipari minták oltalmáról szóló - többször módosított - 1978. évi 28. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) 3. §- ának (1) bekezdése - a második mondatot követően - kiegészül a következő rendelkezéssel:

"Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a mintaoltalmi lajstromba való bejegyzése szükséges.";

e) A Tvr. 11. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő mondattal:

"Követelheti továbbá, hogy a jogsértő szolgáltasson adatot a mintaoltalom megsértésében érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról."

f) a Tvr. 20. §-a kiegészül a következő (3)-(7) bekezdéssel, egyidejűleg a jelenlegi (3) bekezdés számozása (8) bekezdésre változik:

"(3) A mintaoltalom megsértése miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a minta oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a mintaoltalom jogosultja vagy a minta olyan hasznosítója, aki jogosult saját nevében fellépni a jogsértéssel szemben.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a mintaoltalom megsértésének megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a jogsértésről és a jogsértő személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(6) Ha a mintaoltalom megsértése miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.

(7) A mintaoltalom megsértése miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.";

g) a használati minták oltalmáról szóló 1991. évi XXXVIII. törvény 17. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

"(1) A jogutódlásra, a mintából és a mintaoltalomból eredő jogok megterhelésére, valamint a hasznosítási szerződésre a szabadalmi törvény rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni."

h) a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény 1. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

"(3) Ha iparjogvédelmi ügyben a fél számára kötelező a jogi képviselet, e követelménynek megfelel az is, ha a felet szabadalmi ügyvivő képviseli."

i) a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 25. §-a kiegészül a következő (2) bekezdéssel, egyben a jelenlegi szöveg számozása (1) bekezdésre változik:

"(2) Jelzálogjog alapításához a zálogszerződés írásba foglalása és a jelzálogjognak a szabadalmi lajstromba való bejegyzése szükséges."

j) az Szt. 35. §-ának (2) bekezdése kiegészül a következő d) ponttal, egyben a jelenlegi d) és e) pontok megjelölése e) és f) pontra változik:

"d) követelheti, hogy a bitorló szolgáltasson adatot a szabadalombitorlással érintett termékek előállításában és forgalmazásában részt vevőkről, valamint az ilyen termékek terjesztésére kialakított üzleti kapcsolatokról;"

k) az Szt. 104. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:

"104. § (1) A szabadalmi kényszerengedély megadására, módosítására és visszavonására irányuló perek, az előhasználati és a továbbhasználati jog fennállásával kapcsolatos perek, valamint a találmány- vagy szabadalombitorlás miatt indított perek a Fővárosi Bíróság hatáskörébe és kizárólagos illeté- kessége alá tartoznak.

(2) E perekben a Fővárosi Bíróság a 87. §-ban meghatározott összetételű tanácsban jár el.

(3) Szabadalombitorlás miatt indított perekben az ideiglenes intézkedést a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelméhez szükségesnek kell tekinteni, ha a kérelmező igazolja, hogy a találmány szabadalmi oltalom alatt áll, valamint, hogy ő a szabadalmas vagy olyan hasznosító, aki jogosult saját nevében fellépni a bitorlással szemben.

(4) A (3) bekezdés nem alkalmazható, ha a szabadalombitorlás megkezdése óta hat hónap, illetve a kérelmezőnek a bitorlásról és a bitorló személyéről való tudomásszerzése óta hatvan nap már eltelt.

(5) A bíróság az ideiglenes intézkedés tárgyában soron kívül, legkésőbb az ilyen intézkedés iránti kérelem előterjesztésétől számított tizenöt napon belül határoz.

(6) Ha a szabadalombitorlás miatt indított perben az egyik fél tényállításait már elvárható mértékben valószínűsítette, a bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában lévő okirat és egyéb tárgyi bizonyíték bemutatására, valamint a szemle lehetővé tételére.

(7) A szabadalombitorlás miatt indított perekben a bíróság az előzetes bizonyítás elrendelését biztosítékadáshoz kötheti.

(8) Az (1) bekezdésben nem említett, szabadalommal kapcsolatos minden más jogvitás ügy a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság) hatáskörébe tartozik.

(9) Az (1) és a (8) bekezdésben említett perekben egyébként a Pp. általános szabályait kell alkalmazni az e törvény 89., 90. és 94. §-aiban, valamint 95. §-ának (3) bekezdésében foglalt eltérésekkel."

(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

a) a szellemi tulajdonjogok megsértésével szemben a vámigazgatási eljárásban alkalmazható intézkedéseket rendeletben szabályozza;

b) a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi árujelzőinek oltalmára vonatkozó részletes szabályokat rendelettel megállapítsa.

(2) Felhatalmazást kap az igazságügy-miniszter, hogy - a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével egyetértésben - a védjegybejelentés és a földrajzi árujelzőre vonatkozó bejelentés részletes alaki szabályait rendelettel megállapítsa.

E törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16- án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

a) a Tanács 89/104/EGK irányelve a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogszabályainak közelítéséről;

b) a Tanács 2081/92/EGK rendelete a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról.

Göncz Árpád s. k., Dr. Gál Zoltán s. k.,

a Köztársaság elnöke, az Országgyűlés elnöke