Ebben a kiadványban röviden ismertetjük a szerzői jog
alapvető fogalmait, majd meghatározzuk a jogdíj fogalmát, egyes típusait,
valamint a jogdíjak megállapításának és a jogdíj érvényesítésének intézményrendszerét,
végül összefoglaljuk a jogdíjakra vonatkozó legfontosabb adózási, társadalombiztosítási
és számviteli szabályokat.
Általános tudnivalók
Mit szabályoz a szerzői jog?
A szerzői jog - az iparjogvédelem mellett - a szellemi tulajdonjog külön
ága, amely védi a szerzői műveket és az ún. kapcsolódó jogi teljesítményeket.
A szerzői jogi szabályozás elsődleges célja az irodalmi, tudományos és
művészeti alkotások védelme. A szerzői jog ennek érdekében a jogosítványok
két nagy csoportját biztosítja a szerzőnek. Az első csoportba az ún. személyhez
fűződő jogok tartoznak, amelyeknek célja, hogy - például a szerző nevének
feltüntetésével vagy a mű egységének megőrzésével - biztosítsák, fenntartsák
a szerző és az általa megalkotott mű közötti személyes kapcsolatot. A
jogosítványok másik nagy csoportját az ún. vagyoni jogok képezik, amelyek
elsődleges rendeltetése, hogy a mű felhasználása, hasznosítása során védelmet
biztosítson a szerző anyagi érdekeinek, például azzal, hogy a hasznosítást
a szerző engedélyéhez köti.
A szerzői jog - a szerzők mellett - néhány más jogosultnak is biztosít
egyes személyhez fűződő, illetve vagyoni jogokat (erre vonatkozóan lásd
az alábbi áttekintő táblázatot).
A szerzői jogról szóló törvény hatálya alá
tartozó jogosultak
|
Összefoglaló elnevezés |
Szerzők
|
A szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai
|
A szerzői joggal szomszédos jogok jogosultjai
|
Egyéb jogosultak
|
Az ide tartozó jogosultak |
Az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások
szerzői |
Előadóművészek
Hangfelvétel- előállítók
Rádió- és televízió szervezetek
Saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők
Filmelőállítók
|
Adatbázis előállítók |
Jogosítványaik |
A törvényben tételesen meghatározott személyhez fűződő és vagyoni
jogok összessége |
Csak törvényben kifejezetten meghatározott
személyhez fűződő és vagyoni jogok |
A szerzői jog a szerzők és más jogosultak védelme mellett, figyelemmel
van a nyilvánosság érdekeire, különösen az oktatáshoz és az információk
szabad áramlásához fűződő érdekekre is. Ezért egyes indokolt esetekben
lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság tagjai, illetve egyes intézmények
a szerzői műveket és az egyéb jogosultak teljesítményeit engedély, illetve
díjfizetés nélkül használhassanak fel. Az ebbe a körbe tartozó kivételes
eseteket nevezzük összefoglalóan ún. szabad felhasználásnak.
A szerzői jog alapvető hazai jogforrása a szerzői jogról szóló 1999. évi
LXXVI. törvény (Szjt.).
Mire terjed ki a szerzői jogi védelem?
Ezt a kérdést abból az általánosan érvényesülő és alapvető szabályból
kiindulva lehet a legjobban megválaszolni, hogy a szerzői jogi védelem
az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege
alapján illeti meg. Minden olyan irodalmi, tudományos és művészeti alkotás
tehát, amely e követelménynek megfelel, a törvény erejénél fogva szerzői
jogi védelemben részesül. Az Szjt. egyébként csak a leggyakrabban előforduló
műtípusok példálózó felsorolását adja meg, a védelem ezzel szemben - éppen
az említett szabály általános érvényesülése miatt - kiterjed minden, a
törvényben nem nevesített műtípusra is. A szerzői jogi védelem továbbá
nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotások
színvonalára vonatkozó értékítélettől sem: ha például egy irodalmi szövegnek
a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege van,
a szerzői jogi védelem fennállta szempontjából közömbös, hogy arról a
kritika vagy a közönség hogyan vélekedik. Ha pedig az vitatott, hogy egy
alkotás rendelkezik-e egyáltalán egyéni, eredeti jelleggel, akkor a bíróság
döntése az irányadó. A bíróságok e szakkérdés eldöntéséhez egyébként általában
szakértőt (ez döntően a Szerzői Jogi Szakértő Testület) rendelnek ki.
A szerzői jog területén - eltérően például a találmányok szabadalmi oltalmától,
ahol a védelem a feltalálót a nyilvántartásba vételt követően illeti meg
- nem feltétele a jogi oltalomnak az sem, hogy bárhol regisztrálják, nyilvántartásba
vegyék a művet. A szerzők ügynökségei, illetve a közös jogkezelést végző
szervezetek által vezetett nyilvántartások önmagukban nem keletkeztetnek
védelmet, csupán bizonyítékul szolgálhatnak a bíróság előtt egy esetleges
jogvitában. A szerzői jogvédelem a mű létrejöttének pillanatától kezdve
megilleti a szerzőt. Ha tehát a szerzőt ebben a minőségében bármilyen
módon megsértik, akkor az Szjt.-ben biztosított jogérvényesítési lehetőségekkel
élhet.
Megint csak a kiindulópontként említett szabályra utalva, más szerző művének
átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is szerzői jogi védelem alatt
áll, ha annak egyéni, eredeti jellege van.
Van ugyanakkor a szellemi teljesítményeknek egy olyan köre is, amelyet
a szerzői jog - annak ellenére, hogy egyéni, eredeti jellegük is lehet
- kifejezetten kizár a védelemből. Ennek okait itt nem részletezzük, csupán
tényszerűen rögzítjük, hogy
- valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai
művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek;
- nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás
egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági
vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal
kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések;
- a folklór kifejeződései nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben.
Kire terjed ki a szerzői jogi védelem?
A szerzői jog azt a természetes személyt illeti meg, aki a művet megalkotta.
Több szerző közös művére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan,
a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen illeti meg - kétség esetén,
vagy eltérő megállapodás hiányában - egyenlő arányban. Ha a közös mű részei
egymástól elválaszthatók (összekapcsolt művek), a saját rész tekintetében
minden szerző önállóan gyakorolhatja szerzői jogait. Ha egy gyűjtemény
tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti
jelleget ölt, akkor önálló szerzői műként részesül védelemben (gyűjteményes
művek). A gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti
meg, ezzel azonban nem "enyésznek el" a gyűjteménybe felvett
művek szerzőinek önálló jogai. Szerzői jogvédelemben részesül a szerző
örököse (jogutódja) a védelmi időn belül, valamint az, aki a szerzőtől
a vagyoni jogokat - az Szjt.-ben meghatározott körben - jogátruházásra
irányuló szerződéssel megszerezte.
Milyen jogok illetik meg a szerzőt?
A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez
fűződő és a vagyoni jogok - összessége.
A személyhez fűződő jogok alapján a szerző kizárólagos joga, hogy művét
nyilvánosságra hozza, illetve - ha arra alapos oka van - művét a nyilvánosságtól
visszavonja, hogy a művén a nevét feltüntessék, és szerzői minőségét elismerjék,
valamint, hogy művét az eltorzítástól, a megcsonkítástól vagy a becsületére
vagy hírnevére sérelmes megváltoztatásától megóvja (a mű integritásához
való jog).
A szerzőnek személyhez fűződő jogai mellett kizárólagos joga van a mű
anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására
és minden egyes felhasználás engedélyezésére (vagyoni jogok). Az Szjt.
ezt a vagyoni jogokat átfogóan deklaráló főszabályt a legjellemzőbb felhasználási
módok példálózó felsorolásával is kiegészíti. Eszerint a mű felhasználásának
minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás joga,
a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek
az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz
történő továbbközvetítése, az átdolgozás, valamint a kiállítás joga.
A felhasználási jog egyrészt jelenti a szerző kizárólagos jogát műve bármely
hasznosítására, másrészt magában foglalja azt a jogot, hogy minden egyes
felhasználási cselekményre engedélyt adjon.
Meddig tart a szerzői jogi védelem?
A szerzői művek védelmi ideje a szerző életében és a halálát követő év
első napjától számított hetven évig tart. Szerzőtársak esetén a védelmi
időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell
számítani. Eszerint kell számítani a többnyire szintén többszerzős filmalkotás
védelmi idejét is. A szomszédos jogi teljesítmények ötven éves védelmi
idejét a hangfelvételek, előadások stb. első forgalomba hozatalát, illetve
elkészítését vagy bemutatását, sugárzását követő év első napjától kell
számítani.
Kit tekint a szerzői jog felhasználónak?
Szerzői jogi értelemben felhasználó az, aki a művek, illetve szomszédos
jogi teljesítmények felhasználására a szerzőtől vagy a szerzői jog más
jogosultjától jogot szerez. Tágabb értelemben felhasználó mindenki, aki
a művek nagyközönséghez történő eljuttatásának folyamatában bármilyen
formában részt vesz, végső soron a művek "végfelhasználói" is
(olvasók, hallgatók, nézők stb.). A felhasználási folyamat gyakran több,
egymás követő felhasználási elem láncolatából áll. Szemléletes példa erre
a televízió útján történő műsorszolgáltatás, ahol felhasználó maga a televíziós
társaság, felhasználó azután a televízió műsorát vezeték útján vagy más
módon továbbközvetítő végző szervezet, végül további felhasználás történik
abban az esetben is, ha a tévékészülék például egy mindenki számára nyitva
álló vendéglátó üzletben van elhelyezve, ahol az üzemeltetés nyilvános
előadásnak minősül.
A felhasználó legjellemzőbb kötelezettségei a felhasználáshoz szükséges
engedély megszerzése, illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel
arányban álló jogdíj megfizetése. A szerzői jogdíjat valamennyi felhasználás
esetén minden felhasználónak külön-külön meg kell fizetnie, hiszen ennek
során valamennyien önállóan hasznosítják a szerzői művet. Az Szjt.-ben
meghatározott egyes esetekben a felhasználó csak díjfizetésre kötelezett
(engedélykérésre nem), míg az ún. szabad felhasználás körében sem engedélyre,
sem díjfizetésre nincs szükség.
Melyek a felhasználási szerződés tartalmi elemei?
Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására,
a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A törvény ezt
meghaladóan nem határozza meg a felhasználási szerződés kötelező tartalmi
elemeit, sőt, a törvényben foglaltaktól a felek egyező akarattal eltérhetnek,
ha ezt az Szjt. vagy más jogszabály nem tiltja. A feleknek ugyanakkor
ahhoz, hogy a felhasználási szerződés betöltse a rendeltetését, általában
egyezségre kell jutniuk legalább a következő lényeges kérdésekben: a felhasználni
kívánt mű pontos megjelölése, a felhasználás módjának, időbeli, területi
és más terjedelmének pontos meghatározása, a felhasználás ellenértéke.
A jogosultakat védő garanciális szabály, hogy vitás esetben mindig a szerző
számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ha pedig a szerződés egyáltalán
nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik,
illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély
a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási
módra és mértékre korlátozódik.
A felhasználási szerződést, hacsak az Szjt. ez alól kivételt nem enged,
írásba kell foglalni (ilyen kivétel vonatkozik például a napilapokban,
folyóiratokban közzétett művekre).
Mi a szerzői jogdíj?
A szerzői jogdíj a mű felhasználására adott engedély ellenében a szerzőt
megillető díjazás. Az Szjt. főszabályként mondja ki, hogy a díjazásnak
- a felek eltérő megállapodása hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó
bevétellel kell arányban állnia (arányos díjazás elve). Más esetekben
a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül,
hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna (megfelelő
díjazás elve). A szerzőt védő garanciális szabály, hogy a díjazásról a
jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.
Hogyan történik a jogdíjak megállapítása?
A szerzői díj megállapításának módjára nincsenek "kőbe vésett"
szabályok, a felhasználás jellegétől függően sokféle módszer létezik,
sőt az sem ritka, hogy egy felhasználási szerződésben egyidejűleg többféle
módszert is alkalmaznak: például a szerzőnek egyösszegű díjazás jár a
felhasználás megkezdésekor, majd a későbbiekben a példányszámtól vagy
a felhasználás egyéb terjedelmétől függően kap százalékos részesedést
a bevételekből.
A egyik legelterjedtebb megoldás az, hogy a mű felhasználásának engedélyezésekor
arányos részesedést kötnek ki a bevételekből a szerzők és a szerzői jog
egyéb jogosultjai javára. Ezt az elvet általában ott alkalmazzák, ahol
közvetlen kapcsolat van a mű felhasználása és a felhasználásból befolyt
bevétel között (pl. műpéldányok eladása, bérbe adása, művek sugárzása).
Fontos itt megemlíteni az ún. "bestseller-szabályt" is. Eszerint,
ha felhasználási szerződés megkötését követően jelentősen megnövekszik
a mű felhasználása iránti igény (pl. a néhány száz példányban kiadott
irodalmi mű olyan sikeres, hogy több tízezer példányban is értékesíthető
"bestsellerré" válik), és emiatt a szerződésben megállapított
díj és a felhasználás eredményéből való arányos részesedés között feltűnően
naggyá válik az értékkülönbség, akkor a bíróság a szerző kérésére megfelelően
módosíthatja (felemelheti) az eredeti díjazást.
A díjmegállapítás módszere még ennél is sokszínűbb, összetettebb az ún.
közös jogkezelés körében, ahol a díjakat több felhasználóra és számos,
kisebb-nagyobb mértékben eltérő felhasználási jellegzetességhez igazítva
kell egyidejűleg megállapítani. Erről a második fejezetben szólunk részletesen.
Mi az a nagyjogos és kisjogos felhasználás?
Mint már említettük, mű bármiféle felhasználásához a szerző vagy a nevében
eljáró közös jogkezelő szervezet (lásd alább) hozzájárulása, illetve díjfizetés
szükséges. A szerzői jogi szakzsargon azokban az esetekben, amikor a felhasználási
szerződést közvetlenül a szerzővel, illetve az őt személy szerint képviselő
ügynökségével vagy "producerével" kell megkötni nagyjogról,
míg azokban az esetekben, amikor a szerzők igényeit a jogkezelő szervezet
kollektíven érvényesíti kisjogról beszél.
A közös jogkezelés és a hozzá kapcsolódó
jogdíjközlemények
Mit jelent a közös jogkezelés?
A művek, teljesítmények egyidejű és nagy tömegű felhasználása miatt egyedileg
nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok és díjigények érvényesítésére
született meg több mint száz éve a közös jogkezelés intézménye, melynek
keretében a jogosultak által e célra önszerveződés útján, egyesületi formában
létrehozott szervezetek gondoskodnak a művek, műsorok (előadások) engedélyezéséről
és a jogok érvényesítéséről (jogdíjak beszedése, felosztása, dokumentálása).
Legismertebb esetei a zeneművek nyilvános előadása (koncert, táncház,
bál, stb.) után a felhasználások helyétől, típusától, jellegétől függően
eltérő mértékben meghatározott jogdíjtarifa, továbbá a szerzői művek,
hangfelvételek magánmásolására és a művek egyidejű, változatlan továbbközvetítésére
tekintettel fennálló jogdíjigény (ún. "üres-kazetta" jogdíj
és "kábeltévé" jogdíj) érvényesítése.
A közös jogkezelő szervezet által a felhasználásra adott engedély jogszabály
alapján valamennyi, a jogkezeléssel érintett szerző műveinek előadására
feljogosítja a felhasználót, azon szerzők műveinek előadására is tehát,
akik nem tagjai az egyesületnek. A jogkezelő szervezet így valamennyi
érintett szerző igényeit érvényesíti. Be kell fizetnie a szerzői jogdíjat
a közös jogkezelő szervezet felé magának a szerzőnek is, ha saját művét
a közös jogkezelés körében használja fel. A jogdíjak felosztását követően
azután ehhez az összeghez hozzájut, de előzetesen arról nem mondhat le,
csupán a felosztást követően. A külföldi szerzőket megillető jogdíjakat
ugyancsak e jogszabályi felhatalmazás alapján szedi be a közös jogkezelő
szervezet, amelyeket azután nemzetközi szerződések, illetve viszonosság
alapján fizet ki. E jogszabályi engedély azon külföldi szerzőket megillető
jogdíjak beszedésére is feljogosítja a jogkezelő szervezeteket, amelyekkel
nemzetközi egyezmény nem áll fenn. Ezekben az esetekben a szerzői jogdíj
megfizetése a jogosultak részére viszonosság alapján történik.
A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásba vételét és szakmai felügyeletét
a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma látja el. Egy adott területre,
vagyis a művek, szomszédos jogi teljesítmények egy meghatározott csoportjára
csak egy közös jogkezelőt lehet nyilvántartásba venni. A Szjt. továbbá
meghatározza azokat az eseteket is, amikor a közös jogkezelés kötelező,
azaz amikor az adott jogot (díjigényt) kizárólag a közös jogkezelő útján
lehet érvényesíteni (kötelező közös jogkezelés). A jogosultaknak ugyanakkor
lehetőségük van arra, hogy indokolt esetben további jogok közös kezelésére
is egyesületet alakítsanak, illetve - a tagságuk döntése alapján - a már
meglévő, bejegyzett egyesületüket bízzák meg ezeknek a jogoknak a kezelésével
(önkéntes közös jogkezelés).
Melyek a Magyarországon nyilvántartásba vett közös
jogkezelő egyesületek?
A nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületek a
következők:
ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (az irodalmi és
zenei művek tekintetében),
HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület (a
képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások tekintetében),
Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda
(az előadóművészi teljesítmények tekintetében),
Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (a hangfelvételek tekintetében),
FilmJUS Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete (filmalkotások
és audiovizuális művek tekintetében),
Magyar Reprográfiai Szövetség (a fénymásolással érintett szerzők
és kiadók tekintetében),
Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete
(az irodalmi szerzők, szakirodalmi szerzők, valamint a könyv- és folyóirat
kiadók tekintetében).
Mi az a jogdíjközlemény?
Ha az adott jogot (díjigényt) közös jogkezelés útján érvényesítik, az
ezt ellátó egyesületek jogosultak arra, hogy a fizetendő szerzői és szomszédos
jogi jogdíj összegét, illetve a felhasználás egyéb feltételeit - a nemzeti
kulturális örökség miniszterének jóváhagyását követően - közzétegyék a
Magyar Közlönyben (a 2003-ra vonatkozóan közzétett díjközlemények a Magyar
Közlöny 2002/162. számában jelentek meg). A díjközlemények célja, hogy
a díjakat és egyéb feltételeket az adott felhasználást folytatókra általánosan
állapítsák meg, a közzétételre pedig azért van szükség, hogy a díjakat
és egyéb feltételeket minden felhasználó megismerhesse és figyelembe vegye.
Fontos tudnivaló, hogy a díjközleményekben meghatározott díjtételek mindig
nettó összegként értendők, amelyhez a hatályos jogszabályok szerinti áfát
kell hozzászámítani.
Melyek a közzétételre kerülő jogdíjközlemények?
A 2003. évre közzétételre kerülő jogdíjközlemények a következők:
1. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogdíjközleménye
az irodalmi és zeneművek nem színpadi nyilvános előadásáért, kereskedelmi
célból kiadott hangfelvételek, vagy arról készült másolatok nyilvánossághoz
közvetítéséért, rádió- vagy televízió-műsorok egyidejű változatlan, a
nyilvánossághoz történő továbbközvetítéséért, valamint a színpadra szánt
irodalmi és zenedrámai művek, jeleneteik, vagy keresztmetszeteik kivételével
az irodalmi és zeneművek sugárzás útján, vezetékkel vagy egyéb módon a
nyilvánossághoz történő közvetítéséért fizetendő szerzői jogdíjakról;
2. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület közleménye a zeneművek
hangfelvételen, valamint videón és DVD-n többszörözött filmalkotásokba
foglalt zeneművekre megállapított mechanikai minimum jogdíjairól;
3. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület közleménye a magáncélú
másolásokra tekintettel megállapított üres hang-, és képhordozó jogdíjakról;
4. a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület jogdíjközleménye
a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások "másodlagos" felhasználása
tekintetében;
5. a Magyar Reprográfiai Szövetség közleménye a fénymásolással vagy más
hasonló módon történő többszörözés után járó (reprográfiai) jogdíjakról;
6. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának
(MSZSZ-EJI) és a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) közös jogdíjközleménye
a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy az arról készült másolatnak
sugárzás útján, továbbá vezetékkel vagy bármely más hasonló eszközzel
vagy módon a nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és
hangfelvétel előállítói jogdíjakról és e felhasználások egyéb feltételeiről;
7. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának
(MSZSZ-EJI) jogdíjközleménye a rögzített előadás nyilvánosság számára
lehívásra történő hozzáférhetővé tétele engedélyezésének feltételeiről;
8. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának
(MSZSZ-EJI) jogdíjközleménye az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz
történő átvitel céljára készült rögzítésének díjáról és a felhasználás
egyéb feltételeiről;
9. a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) jogdíjközleménye a
hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő többszörözéséért
fizetendő hangfelvétel-előállítói jogdíjakról és e felhasználások egyéb
feltételeiről;
10. A FilmJUS, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületének
jogdíjközleménye audiovizuális művek sugárzással vagy egyéb módon történő
nyilvánossághoz közvetítése után fizetendő jogdíjakról és e felhasználások
egyéb feltételeiről;
11. A FilmJUS, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületének
jogdíjközleménye az audiovizuális művek egyes nyilvános előadással történő
felhasználása után fizetendő jogdíjak tárgyában.
1. A nyilvános előadás és nyilvánossághoz
közvetítés egyes formáiért az ARTISJUS-nak fizetendő jogdíjak
Nyilvános előadásnak minősül a műveknek minden, a magánfelhasználás (a
családiasság és háziasság körét meghaladó résztvevői kör) körébe nem sorolható
előadása, ha az egyébként nem minősül szabad felhasználásnak, vagyis a
mű nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történő
bemutatása, illetve a műnek, a mű előadásának vagy képernyőn történő megjelenítésének,
vagy pedig a nagyközönséghez történő bemutatása vagy átvitele bármely
formában, bármely eszközzel vagy eljárással. A mű nyilvánossághoz közvetítése
történhet sugárzással vagy másként. Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele
távollévők számára, hangoknak, képeknek vagy technikai megjelenítésüknek
vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével (földi
sugárzás). Sugárzás útján megvalósuló műfelhasználásnak minősül a műholdas
sugárzás, a kódolt sugárzás, a vezeték útján - vagy bármely más hasonló
eszközzel vagy módon - történő műsorközvetítés. Szintén nyilvánossághoz
közvetítés az az eset is, amikor a művet úgy teszik a nyilvánosság számára
hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét
egyénileg választhatják meg ("on demand" típusú műlehívás).
Az ARTISJUS jogdíjközleménye - a nyilvános előadásra kiterjedően - a
vendéglátó üzletekben, szálláshelyeken bármilyen technikai eszközzel (pl.
rádió, tévé, magnó, CD) történő zenefelhasználás esetén fizetendő jogdíjakat
részletezi településenkénti, üzlet-kategóriák szerinti és nyitva tartás
szerinti bontásban.
A jogdíjközlemény nyilvánossághoz közvetítésért fizetendő jogdíjakra vonatkozó
fejezete több elemből áll. Az első a kábelszervezetek által fizetendő
- a csatlakozott háztartások és a továbbközvetített műsorok száma alapján
meghatározott - jogdíjak. A második a már nyilvánosságra hozott irodalmi
és zeneművek ismételt sugárzási célú rögzítéséért és sugárzásáért fizetendő
jogdíjak, aminek a mértéke a rádió- és televízió-szervezetek költségvetési
támogatásának 1 %-ának, előfizetői díjbevételeik 2 %-ának, valamint reklám-
és szponzorációs bevételeik 4 %-ának együttes összege. A harmadik a műveket
a nyilvánosság számára lehívásra ("on demand") hozzáférhetővé
tétel fejében fizetendő jogdíjak. Az internet-használók egyedi választásán
alapuló (on-demand) tartalomszolgáltatásokat nyújtó internet-szolgáltatók
más-más összegű - a lehívható művek, műrészletek számától, hosszától,
illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevételtől függő - szerzői jogdíjat
kötelesek fizetni. Végül a negyedik a távbeszélő útján történő nyilvánossághoz
közvetítés fejében fizetendő szerzői jogdíjakat tartalmazza. Ennek tarifája
a központ által kezelt vonalak számától és a távbeszélő szolgáltatás jellegétől
függ (magasabb az ún. emeltdíjas távbeszélő szolgáltatások esetében).
2.A mechanikai minimum jogdíj
A már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek,
valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek a különböző
hordozókon való rögzítése, többszörözése és terjesztése jelenti az ún.
"mechanikai jogokat". A közös jogkezelés keretében a hangfelvételgyártó
a szerzői hozzájárulást az ARTISJUS-tól szerezheti meg. Az ARTISJUS -
a hasonló külföldi társaságokkal megkötött kölcsönös képviseleti szerződések
révén - ezek nemzeti repertoárjait is képviseli.
A közzétett zeneművek és zeneszövegek hangfelvételeinek jogdíja a fogyasztói
ár 8 %-a, vagy a hangfelvétel-kiadó nettó (áfa nélküli) átadási árának
11 %-a, amelynek az alsó határát - mint jogdíjminimumot - az ARTISJUS
kategóriánkénti (pl. single, maxi-single, LP), időtartam szerinti (8',
16', 30', 60' stb.) és a művek (műrészletek) száma szerinti bontásban
határozza meg. A mechanikai jogdíjminimum olyan, kisegítő jelleggel alkalmazásra
kerülő jogdíjszint-szabályozó eszköz, amely megszabja a fő szabályként
százalékos alapon megállapításra kerülő jogdíj alsó határát. Ez határt
szab a zene-felhasználási ár (a jogdíj) csökkentésének arra az esetére,
ha a termék (CD, CD-ROM stb.) árát a hangfelvétel-előállító üzletpolitikai,
verseny vagy egyéb okból egy meghatározott szint alá csökkenti.
3.Az ún. "üres kazetta" jogdíj
Az ARTISJUS állapítja meg a magáncélú másolásokra tekintettel fizetendő
üres hang- és képhordozó díjakat. A díjat az üres kép- és hanghordozó
gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére
kötelezett személy a forgalomba hozataltól, külföldi gyártás esetén pedig
a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül köteles megfizetni
az ARTISJUS-nak. Az ARTISJUS a díjaknak azt a részét, amely az általa
a felosztást illetően nem képviselt szerzőknek és szerzői jogi jogosultaknak,
(az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak) jár, a jogosultak
közös jogkezelő szervezeteinek utalja át.
Üres audió- és videókazetták esetében a fizetendő díjat az ARTISJUS fix
összegben határozza meg, amely a hordozó időtartamához igazodik (60',
90'. 90' felett). Nyersanyagimport esetében a díj alapja a behozott hang-,
illetve képhordozó méterhossza. A közlemény a piacon jelenlévő, zenei
anyagok rögzítésére alkalmas új hordozókra is kiterjeszti a díjfizetési
kötelezettségeket. Ilyenek a DVD-R, DVD-RW, DVD+RW hordozók, illetve az
audió lejátszásra alkalmas memóriakártya. Külön rendelkezések biztosítják
a kettős díjfizetés elkerülése célzó, Szjt.-ben biztosított jogdíjmentességek
(stúdió berendezésekhez használt kép- és hanghordozók, valamint export
céljából történő forgalomba hozatal) alkalmazhatóságát.
4.A műalkotások "másodlagos"
felhasználása után fizetendő jogdíj
A HUNGART jogdíjközleményében szabályozott felhasználások közös kezelését
nem az Szjt. írja elő, hanem az a jogosultak (a HUNGART tagságát jelentő
alkotóművészek) elhatározásán alapul. A képző-, ipar- és fotóművészet
alkotásainak bármely jogdíjköteles felhasználása a HUNGART, illetve egyes
esetekben a jogosult előzetes hozzájárulásához kötött, különösen reklám,
illetve hirdetési célokra történő felhasználás esetén. A jogdíj mértéke
elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének függvénye és/vagy
általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra.
A díjszabás kizárólag a HUNGART közreműködésével történő jogosítások tekintetében
érvényes, vagyis ha a szerző vagy más jogosult közvetlenül ad engedélyt
a felhasználásra, úgy a tarifák nem kötelező érvényűek.
A felhasználás engedélyezése általában egyszeri alkalomra, az ott megjelölt
formában és terjedelemben történő megjelentetésre vonatkozik. A díjszabásban
megjelölt példányszámok a kinyomtatott, illetve nyomtatásra szánt példányokra
vonatkoznak, illetőleg a terjedelem a mindenkori kiadvány szedéstükréhez
igazodik. A megállapított példányszámon felüli példányokhoz újabb jogosítás
beszerzése szükséges, amely könyvek esetében csak különösen indokolt esetben
tagadható meg.
5.A reprográfiai jogdíj
A Magyar Reprográfiai Szövetség közleménye alapján a jogdíjat a másoló
eszközök előállítói és importőrei, valamint az ellenérték fejében harmadik
személyek számára másolatot készítő vállalkozások kötelesek megfizetni.
A nagy felhasználói szervezetek, intézmények (egyetemek, könyvtárak, közigazgatás,
non-profit szektor stb.) csak abban az esetben alanyai ennek a jogdíjfajtának,
ha üzletszerű másolást folytatnak. A reprográfiára szolgáló berendezéseket,
vagyis az elektrosztatikai elven működő másológépet és minden egyéb (pl.
termikus elven működő, kontakt) másológépet, valamint az irodai sokszorosítógépeket
a Belföldi Termékosztályozás (BTO) alapulvételével termékszám és ITJ szám
szerint sorolja fel a 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet.
Az elektronikus elven működő, a termikus elven működő, a diázó, a hőmásoló
és egyéb kontakt másológépek forgalmazói a készülékek másolási sebességének
alapulvételével meghatározott díjakat kötelesek megfizetni. Eszerint például
egy percenként 10-14 másolatot készítő gép reprográfiai díjtétele 2003-ban
6.400 Ft, míg az 50 másolatnál több A/4-es lapot sokszorosító eszköz tarifája
82.700 Ft. A gyártóknak a forgalomba hozatal napjától, az importőröknek
a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül kell teljesíteni
a jogdíjfizetést. Gyártónak minősül az is, aki a reprográfiára szolgáló
készüléket alkatrészekből állítja össze.
Az ellenérték fejében történő fénymásolás díjtarifái szerint eltérő
összegű jogdíjat kell fizetni a fénymásoló üzletekben, a kiskereskedelmi
üzletekben, a felsőoktatási intézményekben, a nyilvános könyvtárakban,
közoktatási és közművelődési intézményekben és az egyéb, a nyilvánosság
számára hozzáférhető helyen üzemelő eszközök után. Ezen felül a tarifa
mértéke függ a készülék üzemelési helye szerinti település típusától,
továbbá (a copy shopok esetében) a készülék másolási sebességétől.
6.A hangfelvételek sugárzás útján és
más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi
és hangfelvétel előállítói jogdíjak ("sugárzási jogdíj")
Az MSZSZ-EJI és a MAHASZ közös jogdíjközleménye a kereskedelmi célból
kiadott hangfelvételnek vagy az arról készült másolatnak sugárzás útján,
továbbá vezetékkel vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz
közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel előállítói jogdíjakról
intézkedik. Eszerint a hangfelvételt sugárzás útján a nyilvánossághoz
közvetítő felhasználó, az előadóművésznek és a hangfelvétel előállítójának
együttesen, költségvetési, fenntartói, illetve műsorszolgáltatáshoz nyújtott
egyéb támogatása 1%-ának, továbbá előfizetői díjbevételei 2%-ának, valamint
reklám- és szponzorációs bevételei 4%-ának megfelelő együttes összegű
jogdíjat köteles fizetni. A felhasználó ugyanennyi jogdíjat köteles fizetni
akkor is, ha a hangfelvételt nem sugárzással, hanem vezeték útján vagy
bármely más hasonló eszközzel vagy módon - ideértve a számítógépes hálózat
igénybe vételét is - közvetíti a nyilvánossághoz.
A hangfelvételnek a sugárzással egy időben, számítógépes hálózat igénybe
vételével is történő nyilvánossághoz közvetítéséért ("simulcasting")
a felhasználó az előzőekben részletezett együttes összegű jogdíjon felül
annak 5%-át is köteles megfizetni. E jogdíjak megfizetése a felhasználót
nem jogosítja arra, hogy a hangfelvételt olyan módon tegye a nyilvánosság
számára hozzáférhetővé, hogy a közönség tagjai mind az egyes hangfelvételeket,
mind pedig a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg ("lehívás").
7. Az ún. "előadóművészi internetes"
jogdíjak
Az MSZSZ-EJI szempontjából a nyilvánosság számára lehívásra történő
hozzáférhetővé tétel a rögzített előadásoknak, vagy azok részleteinek
vezeték útján, vagy bármely más eszközzel vagy módon történő olyan nyilvános
hozzáférhetővé tétele, amelynek során a nyilvánosság tagjai mind az egyes
előadásokat, mind a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják
meg. A lehívásra történő hozzáférhetővé tétel megvalósul tekintet nélkül
arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott előadásokat számítógépre,
vagy bármely hordozóra letölthetik-e.
A jogdíjközlemény alkalmazása szempontjából üzletszerűnek nem minősülő
felhasználásért a szolgáltató nem köteles előadóművészi jogdíjat fizetni.
A jogdíjközlemény lehetővé teszi, hogy a "kisfelhasználónak"
minősülő szolgáltatók - szűk körben és ellenőrzött feltételek mellett
- legfeljebb 10 előadásrészletet előadóművészi jogdíj megfizetése nélkül
is feltegyenek az internetre.
Más az előadóművészi jogdíj mértéke, ha a szolgáltató a felhasználáshoz
kapcsolódóan nem ér el bevételt és más, ha bevételhez jut. Ezen túlmenően,
a fizetendő jogdíj mértéke függ a lehívható előadások, illetve előadásrészletek
számától, továbbá attól, hogy a lehívás az átlagos felhasználó számára
csupán az előadás érzékelését vagy letöltését (tartós másolat készítését)
teszi lehetővé.
8. Az ún. "ismétlési" jogdíj
Az MSZSZ-EJI jogdíjközleménye a televízió-szervezet és a saját televízió-műsort
vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz
történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt
sugárzásának előadóművészi díjára terjed ki.
A közleményben megállapított jogok kellően differenciáltak: függnek a
műsorszolgáltató típusától (közszolgálati és nem közszolgálati műsorszolgáltatók),
a műsorszolgáltatás vételkörzetétől (országos, körzeti, helyi) és a sugárzott
felvétel perchosszától. A televíziós műsorszolgáltatás sajátosságaira
és a kialakult felhasználási szokásokra (szerződéses gyakorlatra) figyelemmel,
a jogdíjközlemény számos esetben (pl. műsorelőzetes céljára történő ismétlés)
mentesíti a felhasználót a jogdíj megfizetése alól.
9. Hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal
céljából történő többszörözéséért fizetendő jogdíj ("zenegépes"
jogdíj)
A MAHASZ jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (zenegépekben
történő felhasználás céljából készült többszörözés, valamint a nyilvános
helyen történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés)
közös kezelését - hasonlóan a HUNGART közleményében szabályozott felhasználásokhoz
- nem az Szjt. írja elő, hanem az a hangfelvétel előállítók önkéntes elhatározásán
alapul.
A jogdíj mértéke zenegépekben történő felhasználás céljából készült többszörözés
esetén hangfelvételenként és többszörözésenként 140 Ft. Nyilvános helyen
történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés
esetén a jogdíj mértéke évi 80.000 Ft (negyedévenként 20.000 Ft).
10. Audiovizuális művek sugárzással
vagy egyéb módon történő
nyilvánossághoz közvetítése után fizetendő jogdíj
A FilmJUS jogdíjközleménye a televízió-szervezet és a saját televízió-műsort
vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz
történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt
sugárzásának filmszerzői díjára terjed ki. Az érintett filmszerzők: rendező,
forgató-könyv-író (eredeti mű írója), operatőr, egyéb (animációs filmeknél:
tervező, animátor).
A jogdíjak mindazon magyarországi gyártású audiovizuális művek sugárzással
vagy egyéb módon történő nyil-vá-nossághoz közvetítése után fizetendők,
amelyek után a jogosultak a műsorszolgáltató és a mű előállítója vagy
forgalmazója (eladó) közötti szerződés alapján az említett felhasználások
után jogdíjban nem részesülnek. E körbe tartoznak különösen az MTV Rt.
archívumából más műsor-szol-gáltatók által átvett audiovizuális művek.
A jogdíj fizetésére első-sorban a filmalkotás előállítója köteles, kivéve,
ha bizonyítja, hogy a szerző-désé-ben a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét
áthárította a felhasználást végző sugárzó-, illetve a nyil-vá-nossághoz
közvetítő szervezetre (műsorszolgáltató), mely esetben jogdíjfizetésre
a felhasználást végző műsorszolgáltató köteles.
A jogdíjat a felhasználónak a műsorszolgáltatás jellegétől (közszolgálati
és nem közszolgálati) és vételkörzetétől (pl. országos, körzeti, helyi;
továbbá az adott műsorszolgáltatásba bekötött lakások számától, illetve
az adott műsorszolgáltatást egyéb vételi módon használó, arra előfizetők
számától), továbbá az ismételten sugárzott felvétel perchosszától függően,
az egy percre eső jogdíj alapulvételével kell megállapítania és megfizetnie.
A nem országos, csupán helyi vagy körzeti kábel-hálózaton sugárzó jogdíjfizetésre
kötelezett felhasználók a fenti jogdíjösszeg 70%-át fizetik.
11. Audiovizuális művek egyes nyilvános
előadással történő felhasználása után fizetendő jogdíj
A FilmJUS jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (audiovizuális
művek nyilvános előadása) közös kezelését nem az Szjt. írja elő kötelezően,
hanem az a filmalkotók önkéntes elhatározásán alapul.
A jogdíjközleménnyel érintett filmszerzők: rendező, forgatókönyvíró
(eredeti mű írója), operatőr, egyéb (animációs filmeknél: tervező, animátor).
A jogdíjak mindazon magyarországi gyártású audiovizuális művek, illetőleg
azok részleteinek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után
fizetendők (pl. nyilvános előadás, képernyőn való megjelenítés múzeumokban),
amelyek után az említett jogosultak a mű előállítójával, illetőleg felhasználójával
kötött megállapodásokban foglaltak alapján nem részesülnek jogdíjban.
A jogdíj fizetésére elsősorban a filmalkotás előállítója köteles, kivéve,
ha bizonyítja, hogy a szerződésében a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét
áthárította a felhasználást végző szervezetre, mely esetben jogdíjfizetésre
a felhasználást végző szervezet köteles. A jogdíjat a felhasználónak a
nyilvánosságra hozatal hosszától (pl. kiállítás időtar-tama hónapokban),
a nyilvánosságra hozatal módozatától (egy vagy több vetítőn és/vagy képernyőn),
a becsült látogatószámtól és a kért belépti díj mértékétől függően kell
megfizetni. A jogdíj a nyilvánosságra hozott mű hossza és a mű nyilvánosság
által való elérhe-tő-sége időtartamának függvényében: 2,18 Ft +ÁFA/másodperc/hónap.
A jogdíjakkal kapcsolatos egyes adó- és TB szabályok
Mennyi a szellemi tevékenységek szja
kedvezménye?
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény)
előírása szerint a végleges szabadalmi oltalomban részesített találmányok
feltalálóit, valamint a szerzői jogi védelem alatt álló művek (teljesítmények)
alkotóit a kedvezményezett tevékenységből származó jövedelem 25 százalékáig,
de maximum 50 ezer forintig terjedő adókedvezmény illeti meg. A szellemi
tevékenységekből származó bevételekkel szemben - hasonlóan a többi önálló
tevékenység bevételéhez - változatlanul vagy 10 százalékos költségátalány
vagy tételes költségkimutatás számolható el. Az e körbe tartozó jövedelmekkel
csak egyféleképpen lehet elszámolni, vagyis az adóéven belül egyidejűleg
nem alkalmazható a tételes költségkimutatás és a költségátalány. Az önálló
(szellemi) tevékenység jövedelme az összevonás alá eső jövedelmek közé
tartozik, tehát a szellemi tevékenység jövedelmét össze kell vonni az
egyéb összevonás alá eső jövedelmekkel (pl. a munkaviszonyból származó
jövedelemmel).
Melyek a szellemi termékek értékcsökkenési
leírásának szabályai?
Az Szja-törvény hatálya alá tartozó vállalkozói jövedelem szerinti adózást
alkalmazó egyéni vállalkozó (de nem az önálló tevékenységet folytató magánszemély)
által tartósan - legalább egy éven túl - igénybe vett szellemi termék
(mint vagyoni értékű jog) beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő
alatt lehet leírni. Abban az egyébként elég gyakori esetben, amikor a
szellemi terméket kizárólag a beszerzés évében hasznosítják (pl. egy színpadi
mű bemutatása húsz előadásra adott év októberétől decemberéig), akkor
a teljes jogdíjösszeget az adóévben kell leírni és elszámolni.
Minden más esetben a szellemi termék beszerzési vagy előállítási költségét
azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközöket előreláthatóan
használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget az eszköz
(szellemi termék) használatba vétele időpontjában kell meghatározni, a
nyilvántartásokban feljegyezni. Ugyanakkor 2003-tól nőtt az egyéni vállalkozó
elszámolható értékcsökkenési leírása: a 33 százalékos és a 14,4 százalékos
leírási kulcs alá tartozó 2003-2004-ben beszerzett, előállított tárgyi
eszközökre és szellemi termékekre 50 százalék az érvényesíthető amortizáció.
A tételes költségelszámolást alkalmazó önálló tevékenységet végzők és
az egyéni vállalkozók az 50 ezer forint vagy annál kisebb egyedi beszerzési
értékű tárgyi eszközt számolhatják el egy összegben.
Mennyi a kapott jogdíj adókedvezménye
társasági adóalanyok esetében?
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény
(Tao.tv.) szerint adózó 2003. január 1-jétől az adózás előtti eredményét
csökkentheti az adóévben jogdíj címén kapott bevétel 50 százalékával.
Az adózás előtti nyereség e tétellel, valamint a kamat és a tőzsdei ügylet
nyeresége címén csökkentő tételekkel együtt legfeljebb a felére csökkenthető.
Jogdíjnak minősül a felhasználó által a szerzői mű és a szomszédos jogi
(pl. előadóművészi, hangfelvétel előállítói) teljesítmény felhasználásáért
fizetett díj. Ebből következően a társasági adó törvény szempontjából
adóalap csökkentő bevételnek minősül az az ellenérték, amelyet a szerzői
mű felhasználási jogának jogosultja a felhasználás harmadik személynek
való engedélyezéséért a felhasználótól kap. A társasági adóalap csökkentés
alanya tehát mindig az lehet, aki az adott műre vonatkozóan a felhasználás
engedélyezése iránti joggal rendelkezik, s azt a bevételt számolhatja
el adóalap csökkentő bevételként, amelyet a felhasználásért részére a
felhasználó fizet.
Miként lehet a díjbevétel keletkezésének
és elszámolásának feltételeit adójogi és számviteli szempontból elfogadhatóan
megteremteni?
A kialakult és elfogadott megoldás az, hogy a felhasználási szerződésben
a felek megosztják, azaz kétfelé bontják a díjat: a mű (előadás) létrehozásának
munkadíjára (más néven a személyes tevékenységért járó rész) és felhasználási
jogának ellenértékére (jogdíjra). A felhasználási szerződésben természetesen
jól el kell választani, vagyis két külön tételként kell feltüntetni a
munkadíjat és a jogdíjat.
A felek az összes körülményt mérlegelve, maguk határozzák meg a megosztás
arányát, nem sértve azt a fő elvet, miszerint mindkét díjelemnek reálisnak
kell lennie. A kialakult gyakorlat alapján a munkadíj mértékét 20-30 százalékban,
a felhasználási jog ellenértékeként fizetendő jogdíj mértékét pedig 70-80
százalékban szokták meghatározni. Ez az arány bizonyos esetekben változhat,
például amennyiben a jogosult nem kizárólagos, hanem időtartamra, területre
és felhasználási módra stb. korlátozott mértékű felhasználási jogot enged
át a felhasználónak, úgy az sem kifogásolható, ha a felek a teljes díj
50-60 százalékát a tevékenység ellenértékének, míg 40-50 százalékát jogdíjnak
tekintik. A szerződéskötés időpontjában már meglévő, kész mű (előadóművészi
teljesítmény, hangfelvétel stb.) felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó
művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések esetében munkavégzés
már nem történik, így az ilyen műért a felhasználó által fizetendő ellenérték
az Szjt. szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke, ezért az teljes
egészében - tb-járulékfizetési alapot nem képező - jogdíjbevételnek minősül.
ÁFA szempontjából adóalanynak minősülnek-e
a szerzők és örököseik?
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (ÁFA-törvény)
módosítása nyomán 2003-tól megszűnt a természetes személy szerzőnek és
örökösének választási lehetősége a tárgyi adómentesség és az áfa-fizetés
(adóalanyiság) között.
A korábbi szabályok értelmében az eredeti szerzőnek minősülő természetes
személy, valamint annak örököse választhatott a tárgyi adómentesség és
az általános szabályok szerinti adózás között a szerzői jogvédelem alá
tartozó szellemi alkotások, valamint az előadóművészet körében. Ettől
az évtől ez a választási lehetőség (az EU-jogharmonizáció jegyében) megszűnt
(bár e kérdésben kérhetett volna a Magyar Köztársaság derogációt, mivel
a természetes személy szerzők és előadóművészek ÁFA-mentessége fenntartható
az EU-ban, csak a választási lehetőséget kellett megszüntetni), így ennek
a körnek is számlát kell kibocsátania, amelyben fel kell számítania a
nyújtott szolgáltatásra irányadó ÁFA kulcs szerinti, a művészeti alkotó
és előadóművészeti tevékenység esetében általában 12 százalékos adót.
A Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatban kiadott 2331/1/2003. számú közleménye
(megjelent az Adó és ellenőrzési értesítő 2003/2. számában) ugyanakkor
megfelelő és megnyugtató eligazítást ad arra vonatkozóan, hogy a szerzőknek,
előadóművészeknek e módosítás után sem kell tömegesen vállalkozóvá válniuk,
illetve indokolatlanul nagy adminisztrációs terheket vállalniuk. A közlemény
szerint ugyanis az áfa kötelezettség feltétele a szerzőnél, illetve előadóművésznél,
hogy a szóban forgó tevékenységet végző áfa alany legyen.
Az adóalanyiságról az Áfa törvény 5.§-a rendelkezik. En-nek (2) bekezdése
alapján nem minősül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszonyban vagy
olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely
a megbí-zó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a tel-jesítés
feltételeiben és díjazásában. Így az, akinek tevékeny-sége az Áfa törvény
értelmében nem minősül gazdasági tevé-kenységnek, annak e tevékenységével
kapcsolatban sem fize-tési, sem egyéb (bejelentkezési, számlaadási, nyilvántartási,
bevallási, stb.) áfa kötelezettsége nem keletkezik.
Az eredeti szerző, előadóművész adóalanyisága nem áll fenn, ha alkotói,
előadói tevékenységét munkaviszonyban, il-letve munkavégzésre irányuló
egyedi vagy állandó megbízá-si vagy felhasználási szerződés alapján folytatja.
Így ebben a körben áfa kötelezettséggel a szerzőknek, előadóművészek-nek
sem a személyes közreműködés, sem az ezt követő fel-használások fejében
kapott díjazást illetően nem kell számol-niuk. Ebből következően az ilyen
eredeti szerző, előadómű-vész természetes személy örököse sem áfa alany,
így áfa kö-telezettséggel - pl. a közös jogkezelés útján kapott jogdíjak
esetében - nekik sem kell számolniuk. Ugyanez vonatkozik azokra a szerzőkre,
előadókra is, akik szakfolyóiratokban, szakkönyvekben publikálnak, tanfolyamokon,
szakkonferen-ciákon adnak elő. A felsorolt tevékenységek esetén mind a
megbízási, felhasználási szerződés tárgya, témája (legtöbb esetben terjedelme),
határideje, (előadás esetén helye, idő-pontja) kötött, azok a megbízótól
függnek. Ebből következő-en, - függetlenül attól, hogy az így elkészült
mű vagy előadás szerzői jogi védelem alá esik, és a szerződések jogilag
két egyenrangú fél jognyilatkozatát tükrözik -, áfa alanyiságot megalapozó
gazdasági tevékenység nem valósul meg.
Az eredeti szerző adóalanyisága akkor sem áll fenn, ha szoftvert, műszaki-gazdasági
tanulmányt, műszaki tervet, tér-képet a Felhasználó által meghatározott
tematika, díjazás és hatásidő feltételrendszere szerint dolgozza ki.
Amennyiben a szerző, előadóművész egyéni vállalkozó-ként vagy gazdasági
társasági formában végzi alkotói tevé-kenységét, természetesen az áfa
alanyisága és (amennyiben nem választott alanyi mentességet) áfa fizetési
kötelezettsége fennáll, tekintettel arra, hogy a saját nevében folytatott
üzlet-szerű gazdasági tevékenységet e két státusz feltételezi.
Lehetséges-e kivétel az ÁFA fizetése
alól?
Igen, amennyiben az áfa-körbe bejelentkező jogosultak az alanyi adómentességet
választották. Erre akkor nyílik lehetőség, ha a jogosult éves árbevétele
- várhatóan vagy bizonyosan - 2 millió forint alatt marad. Mindazonáltal
a jogdíjjövedelemre igényt tartó jogosultnak a számla kibocsátásához új,
önálló tevékenységet folytató magánszemélyt illető adószámot kell beszereznie
akkor is, ha már van egy társasági formában működő és adószámmal természetesen
rendelkező vállalkozása (pl. betéti társasága). Ha a vállalkozás keretében
folyik a szerzői művek (előadóművészi teljesítmények) értékesítése, akkor
az adószám kérése, és a számla kibocsátása csak az adóalanyt természetes
személyi minőségben illető jogdíjakra (közös jogkezelési jogdíjak) vonatkozik.
A számlakibocsátás alól "kivételt" jelentő szabály szerint
a szerző, az előadóművészi tevékenységet folytató adóalany, illetve ezek
természetes személy örököse mentesül az ezzel járó számlakibocsátás alól,
ha ezt a kifizető adóalany (pl. közös jogkezelő szervezet) helyette átvállalja.
Ez természetesen az adószám-kérés, adóbevallás és egyéb adminisztrációs
terhek alól nem mentesít. A kivétel gyakorlati alkalmazása részletes végrehajtási
szabályok híján nemigen lehetséges, hiszen a számlakibocsátási jog átvállalása
nem változtat az adóalanyi minőségen.
Hogyan kell számviteli szempontból elszámolni
a szerzői műveket?
Egy szerzői mű megalkotásában és/vagy forgalomba hozatalában közreműködő
vállalkozás (pl. egy filmgyártó cég) tevékenységének, illetve a jogdíj
számviteli megközelítése a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény Sztv.-nek
a szellemi tulajdon számviteli elszámolására vonatkozó rendelkezéseinek
alapulvételével lehetséges.
Ha az előállító vállalkozás maga gyártja és forgalmazza, illetve kizárólag
a saját tevékenységi körén belül hasznosítja a művet, akkor az, mint "szellemi
termék" kerül a könyvekbe, és az erre vonatkozó számviteli szabályok
alapján kerül aktiválásra és amortizálásra (2. Számlaosztály).
Ha az előállító a műhöz kapcsolódó jogok összességét értékesíti határozott
vagy határozatlan időre (azaz a mű teljes védelmi idejére), a jogszerző
személy könyveiben azt szintén az előzőekben leírtak szerint kell a könyvekben
szerepeltetni és az előállító könyveiből azt ki kell vezetni.
Ha az előállító csupán a műre vonatkozó felhasználási jogokat (az Sztv.
szóhasználatában: licencet) adja el, a műre vonatkozó jogok megmaradnak
a könyvekben, és csak az egyes jogok átengedését kell könyvelni. Az a
gazdálkodó szervezet, amely a felhasználási jogot megszerzi, az Sztv.
25. §-ának (6) bekezdésében leírtak szerint azt az immateriális javak
között mint vagyoni értékű jogot kell nyilvántartania (1. Számlaosztály),
és azt a számviteli törvény ide vonatkozó előírásai alapján amortizálhatja.
Összefoglalva: egy mű számviteli elszámolását az határozza meg, hogy
a műre vonatkozó szerzői jogok kit illetnek meg (ki a műre vonatkozó szerzői
jogok összességének vagy egy részének jogosultja). Abban az esetben, ha
az előállítónál vannak (maradnak) a jogok, akkor az ő könyveiben "szellemi
termék"-ként kell szerepelnie a műnek; ha az előállító a műre vonatkozó
felhasználási jogokat értékesíti, a jogokat szerző személy számviteli
szempontból vagyoni értékű jogot szerzett; az előállító könyveiben ilyenkor
a műre vonatkozó jogokat változatlanul fel kell tüntetni. A vagyoni jogok
teljes átruházása esetén a szellemi termék a jogokat megszerző könyveiben
jelenik meg.
Hogyan történik a szolgálati idő számítása
szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó jövedelem esetében?
A társadalombiztosítási nyugellátásról a - többször módosított - 1997.
évi LXXXI. törvény (Tny.) és a 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (R.)
intézkedik. 2003. január 1-jétől a Tny. a szellemi alkotások teljes körére
kiterjeszti a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó
jövedelmekre irányadó járulékfizetési előírásokat. Ennek megfelelően nem
kell társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási
járulékot fizetni a találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi
árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás
hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés
alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának
ellenértékeként kifizetett díj után.
A nyugdíjjogosultságot - a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság
kivételével - a szolgálati idő alapozza meg. A szolgálati idő igazolásának
és a számítás módjának szabályai nem változtak, így változatlanok a szerzői
és szomszédos jogi védelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi
tevékenység idejének beszámítására vonatkozó szabályok is (R. 54-55. §-ai).
Eszerint akkor minősül szolgálati időnek ez a tevékenység, ha a mű (előadás)
felhasználására szerződést kötöttek, és ennek alapján - meghatározott
kivételekkel - a szerző (előadóművész) díjazásban részesül. Az R. határozza
meg a szerzői jogi védelem alá eső személyes alkotótevékenység esetében,
illetőleg az előadások esetében szolgálati időként figyelembe vehető napok
számát, valamint a mű nyilvánosságra kerülésének kritériumait.
Változtak-e az alkotók, előadóművészek
társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének szabályai?
Az alkotók és előadóművészek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének
szabályai nem változtak a korábbi évekhez képest. Változatlan tehát az
a szabály, miszerint biztosított a felhasználási szerződés alapján személyesen
munkát végző személy is, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi
járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első
napján érvényes minimálbér havi összegének (2003-ban 50.000 forint) harminc
százalékát, illetőleg - naptári napokra lebontva - annak harmincad részét.
A tb-jogszabályok értelmében felhasználási szerződés alapján személyesen
munkát végző személynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény
(Szjt.) védelme alá tartozó mű szerzője és az előadások előadója (előadóművésze),
foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó
minősül. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti
személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti
a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez
járulékot.
A szerzői művek elkészítésére, előadás megtartására irányuló (megbízási
vagy vállalkozási jellegű) szerződések alapján kifizetett díjak után tehát
csak akkor kell járulékot fizetni, ha a tevékenységből származó (napi)
jövedelem eléri a havi minimálbér harmincad részének a 30 százalékát,
azaz 500 forintot. A napi jövedelem a szerződés szerinti díj szja alapot
képező részének a szerződés időtartama egy napjára eső hányada. Mindez
azonban nem azt jelenti, hogy havi 15.000, illetve napi 500 forint szerzői
(előadói) díj felett az általános szabályok szerint kellene megfizetni
a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási
jogszabályok értelmében ugyanis a szerzői díjas tevékenység két részre
bontható: egyrészt a mű elkészítéséért (előadás megtartásáért) járó díjra,
másrészt a mű (előadás) felhasználásáért járó díjra. A szabályok értelmében
pedig csak az előbbit, tehát a tényleges munkavégzés díját (ha az meghaladja
az említett összeghatárt) terheli járulékfizetési kötelezettség, a felhasználásért
kifizetett összeget nem.
A fő kérdés az, hogy műfelhasználásnál, illetve előadás tartásánál miként
lehet meghatározni az egy naptári napra jutó összeget. A szerzői művek
felhasználása esetén általában a szerződéskötés napja és a mű elfogadásának
napja közötti időtartam az irányadó. A törvény szerint az előadások tartásáért
(előadóművészi teljesítmény fejében) fizetett díj összegét előadásonként
legfeljebb héttel lehet osztani, mert a jogszabály változatlanul csak
hét napot ismer el az előadók egy előadásra eső biztosítási időszakának.
Kell-e egészségbiztosítási hozzájárulást
fizetni szerzői, illetve előadói díjak kifizetésekor?
Az egészségbiztosítási hozzájárulás (eho) százalékosan meghatározott,
adó jellegű fizetési kötelezettség, amit akkor is meg kell fizetni, ha
nincs személyes munkavégzés. (Nem tévesztendő össze az alább tárgyalandó
ún. tételes eho-val, amelyet a foglalkoztatottak után kell fizetni.) A
szerzői és az előadói díjak közül eho-t kell fizetni minden olyan, belföldi
illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet szja előleg
megállapításánál is figyelembe kell venni, és amely nem tartozik a társadalombiztosítási
szabályok szerinti járulék alapjához (ez a felhasználás joga fejében fizetett
díjrész). Az eho mértéke az alapját képező jövedelem 11 százaléka, és
- mivel a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem
azt az szja-előleg alapjából kell kiszámítani, és arra rá kell terhelni.
Az eho-t fel kell számítani a felhasználási jogok átengedése fejében,
valamint az Szjt.-ben szabályozott önálló díjigények alapján a szerzőknek,
előadóművészeknek és jogutódaiknak fizetett jogdíjakra.
A Tny. nemcsak százalékos, hanem tételes, egy naptári napra számított
eho-ról is rendelkezik. Ez az összeg 2003-ban havi 3.450 forint (napi
115 forint). A tételes eho-t a felhasználási szerződés alapján tevékenységet
folytató személyek után - a szerződés fennállásának idejére - a felhasználó
fizeti meg, kivéve, ha azt másnak kell megfizetnie.
Írta:Dr. KISS Zoltán
Lektorálta:Dr.TOMORI Pál
|