A szerzői jog és jogdíj
Vissza a Hasznos információk oldalra

Ebben a kiadványban röviden ismertetjük a szerzői jog alapvető fogalmait, majd meghatározzuk a jogdíj fogalmát, egyes típusait, valamint a jogdíjak megállapításának és a jogdíj érvényesítésének intézményrendszerét, végül összefoglaljuk a jogdíjakra vonatkozó legfontosabb adózási, társadalombiztosítási és számviteli szabályokat.


TARTALOM

ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK
Mit szabályoz a szerzői jog?
Mire terjed ki a szerzői jogi védelem?
Kire terjed ki a szerzői jog védelem?
Milyen jogok illetik meg a szerzőt?
Meddig tart a szerzői jogi védelem?
Kit tekint a szerzői jog felhasználónak?
Melyek a felhasználási szerződés tartalmi elemei?
Mi a szerzői jogdíj?
Hogyan történik a jogdíjak megállapítása?
Mi az a nagyjogos és kisjogos felhasználás

A KÖZÖS JOGKEZELÉS ÉS A HOZZÁ KAPCSOLÓDÓ JOGDÍJKÖZLEMÉNYEK
Mit jelent a közös jogkezelés?
Melyek a Magyarországon nyilvántartásba vett közös jogkezelők?
Mi az a jogdíjközlemény?
Melyek a közzétételre özelkerülő jogdíjközlemények:
1. A nyilvános előadás és nyilvánossághoz közvetítés egyes formáiért az
ARTISJUS-nak fizetendő jogdíjak

2. A mechanikai minimum jogdíj
3. Az un. "üres kazetta" jogdíj
4. A műalkotások "másodlagos" felhasználása után fizetendő jogdíj
5. A reprográfiai jogdíj
6. A hangfelvételek sugárzás útján és más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel előállítói jogdíjak ("sugárzási jogdíj")
7. Az un. "előadóművészi internetes" jogdíjak
8. Az un. "ismétlési" jogdíj
9. Hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő többszörö-
zéséért fizetendő jogdíj ("zenegépes") jogdíj)

10. Audiovizuális művek sugárzással vagy egyéb módon történő nyilvánossághoz
közvetítése után fizetendő jogdíj

11. Audiovizuális művek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után
fizetendő jogdíj)

A JOGDÍJAKKAL KAPCSOLATOS EGYES ADÓ- ÉS TB SZABÁLYOK
Mennyi a szellemi tevékenységek szja kedvezménye?
Melyek a szellemi termékek értékcsökkenési leírásának szabályai?
Mennyi a kapott jogdíj adókedvezménye társasági adóalanyok esetében?
Miként lehet a díjbevétel keletkezésének és elszámolásának feltételeit adójogi és
számviteli szempontból elfogadhatóan megteremteni?

Áfa szempontjából adóalanynak minősülnek-e a szerzők és örököseik?
Lehetséges-e kivétel az ÁFA fizetése alól?
Hogyan kell számviteli szempontból elszámolni a szerzői műveket?
Hogyan történik a szolgálati idő számítása szerzői jogi védelem alá tartozó
tevékenységből származó jövedelem esetében?

Változtak-e az alkotók, előadóművészek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének szabályai?
Kell-e egészségbiztosítási hozzájárulást fizetni szerzői, illetve előadói díjak kifizetésekor?

 

 

Általános tudnivalók

Mit szabályoz a szerzői jog?

A szerzői jog - az iparjogvédelem mellett - a szellemi tulajdonjog külön ága, amely védi a szerzői műveket és az ún. kapcsolódó jogi teljesítményeket. A szerzői jogi szabályozás elsődleges célja az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások védelme. A szerzői jog ennek érdekében a jogosítványok két nagy csoportját biztosítja a szerzőnek. Az első csoportba az ún. személyhez fűződő jogok tartoznak, amelyeknek célja, hogy - például a szerző nevének feltüntetésével vagy a mű egységének megőrzésével - biztosítsák, fenntartsák a szerző és az általa megalkotott mű közötti személyes kapcsolatot. A jogosítványok másik nagy csoportját az ún. vagyoni jogok képezik, amelyek elsődleges rendeltetése, hogy a mű felhasználása, hasznosítása során védelmet biztosítson a szerző anyagi érdekeinek, például azzal, hogy a hasznosítást a szerző engedélyéhez köti.
A szerzői jog - a szerzők mellett - néhány más jogosultnak is biztosít egyes személyhez fűződő, illetve vagyoni jogokat (erre vonatkozóan lásd az alábbi áttekintő táblázatot).

 

A szerzői jogról szóló törvény hatálya alá tartozó jogosultak
Összefoglaló elnevezés
Szerzők
A szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjai
A szerzői joggal szomszédos jogok jogosultjai
Egyéb jogosultak
Az ide tartozó jogosultak • Az irodalmi, tudományos és művészeti alkotások szerzői • Előadóművészek
• Hangfelvétel- előállítók
• Rádió- és televízió szervezetek
• Saját műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítők
• Filmelőállítók
• Adatbázis előállítók
Jogosítványaik A törvényben tételesen meghatározott személyhez fűződő és vagyoni jogok összessége Csak törvényben kifejezetten meghatározott személyhez fűződő és vagyoni jogok


A szerzői jog a szerzők és más jogosultak védelme mellett, figyelemmel van a nyilvánosság érdekeire, különösen az oktatáshoz és az információk szabad áramlásához fűződő érdekekre is. Ezért egyes indokolt esetekben lehetővé teszi, hogy a nyilvánosság tagjai, illetve egyes intézmények a szerzői műveket és az egyéb jogosultak teljesítményeit engedély, illetve díjfizetés nélkül használhassanak fel. Az ebbe a körbe tartozó kivételes eseteket nevezzük összefoglalóan ún. szabad felhasználásnak.
A szerzői jog alapvető hazai jogforrása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.).

Mire terjed ki a szerzői jogi védelem?

Ezt a kérdést abból az általánosan érvényesülő és alapvető szabályból kiindulva lehet a legjobban megválaszolni, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. Minden olyan irodalmi, tudományos és művészeti alkotás tehát, amely e követelménynek megfelel, a törvény erejénél fogva szerzői jogi védelemben részesül. Az Szjt. egyébként csak a leggyakrabban előforduló műtípusok példálózó felsorolását adja meg, a védelem ezzel szemben - éppen az említett szabály általános érvényesülése miatt - kiterjed minden, a törvényben nem nevesített műtípusra is. A szerzői jogi védelem továbbá nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőtől vagy az alkotások színvonalára vonatkozó értékítélettől sem: ha például egy irodalmi szövegnek a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege van, a szerzői jogi védelem fennállta szempontjából közömbös, hogy arról a kritika vagy a közönség hogyan vélekedik. Ha pedig az vitatott, hogy egy alkotás rendelkezik-e egyáltalán egyéni, eredeti jelleggel, akkor a bíróság döntése az irányadó. A bíróságok e szakkérdés eldöntéséhez egyébként általában szakértőt (ez döntően a Szerzői Jogi Szakértő Testület) rendelnek ki.
A szerzői jog területén - eltérően például a találmányok szabadalmi oltalmától, ahol a védelem a feltalálót a nyilvántartásba vételt követően illeti meg - nem feltétele a jogi oltalomnak az sem, hogy bárhol regisztrálják, nyilvántartásba vegyék a művet. A szerzők ügynökségei, illetve a közös jogkezelést végző szervezetek által vezetett nyilvántartások önmagukban nem keletkeztetnek védelmet, csupán bizonyítékul szolgálhatnak a bíróság előtt egy esetleges jogvitában. A szerzői jogvédelem a mű létrejöttének pillanatától kezdve megilleti a szerzőt. Ha tehát a szerzőt ebben a minőségében bármilyen módon megsértik, akkor az Szjt.-ben biztosított jogérvényesítési lehetőségekkel élhet.
Megint csak a kiindulópontként említett szabályra utalva, más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is szerzői jogi védelem alatt áll, ha annak egyéni, eredeti jellege van.
Van ugyanakkor a szellemi teljesítményeknek egy olyan köre is, amelyet a szerzői jog - annak ellenére, hogy egyéni, eredeti jellegük is lehet - kifejezetten kizár a védelemből. Ennek okait itt nem részletezzük, csupán tényszerűen rögzítjük, hogy
- valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek;
- nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, az állami irányítás egyéb jogi eszközei, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és az ügyiratok, valamint a jogszabállyal kötelezővé tett szabványok és más hasonló rendelkezések;
- a folklór kifejeződései nem részesülhetnek szerzői jogi védelemben.

Kire terjed ki a szerzői jogi védelem?

A szerzői jog azt a természetes személyt illeti meg, aki a művet megalkotta. Több szerző közös művére, ha annak részei nem használhatók fel önállóan, a szerzői jog a szerzőtársakat együttesen illeti meg - kétség esetén, vagy eltérő megállapodás hiányában - egyenlő arányban. Ha a közös mű részei egymástól elválaszthatók (összekapcsolt művek), a saját rész tekintetében minden szerző önállóan gyakorolhatja szerzői jogait. Ha egy gyűjtemény tartalmának összeválogatása, elrendezése vagy szerkesztése egyéni, eredeti jelleget ölt, akkor önálló szerzői műként részesül védelemben (gyűjteményes művek). A gyűjteményes mű egészére a szerzői jog a szerkesztőt illeti meg, ezzel azonban nem "enyésznek el" a gyűjteménybe felvett művek szerzőinek önálló jogai. Szerzői jogvédelemben részesül a szerző örököse (jogutódja) a védelmi időn belül, valamint az, aki a szerzőtől a vagyoni jogokat - az Szjt.-ben meghatározott körben - jogátruházásra irányuló szerződéssel megszerezte.

Milyen jogok illetik meg a szerzőt?

A szerzőt a mű létrejöttétől kezdve megilleti a szerzői jogok - a személyhez fűződő és a vagyoni jogok - összessége.
A személyhez fűződő jogok alapján a szerző kizárólagos joga, hogy művét nyilvánosságra hozza, illetve - ha arra alapos oka van - művét a nyilvánosságtól visszavonja, hogy a művén a nevét feltüntessék, és szerzői minőségét elismerjék, valamint, hogy művét az eltorzítástól, a megcsonkítástól vagy a becsületére vagy hírnevére sérelmes megváltoztatásától megóvja (a mű integritásához való jog).
A szerzőnek személyhez fűződő jogai mellett kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére (vagyoni jogok). Az Szjt. ezt a vagyoni jogokat átfogóan deklaráló főszabályt a legjellemzőbb felhasználási módok példálózó felsorolásával is kiegészíti. Eszerint a mű felhasználásának minősül különösen a többszörözés, a terjesztés, a nyilvános előadás joga, a nyilvánossághoz közvetítés sugárzással vagy másként, a sugárzott műnek az eredetihez képest más szervezet közbeiktatásával a nyilvánossághoz történő továbbközvetítése, az átdolgozás, valamint a kiállítás joga.
A felhasználási jog egyrészt jelenti a szerző kizárólagos jogát műve bármely hasznosítására, másrészt magában foglalja azt a jogot, hogy minden egyes felhasználási cselekményre engedélyt adjon.


Meddig tart a szerzői jogi védelem?

A szerzői művek védelmi ideje a szerző életében és a halálát követő év első napjától számított hetven évig tart. Szerzőtársak esetén a védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. Eszerint kell számítani a többnyire szintén többszerzős filmalkotás védelmi idejét is. A szomszédos jogi teljesítmények ötven éves védelmi idejét a hangfelvételek, előadások stb. első forgalomba hozatalát, illetve elkészítését vagy bemutatását, sugárzását követő év első napjától kell számítani.


Kit tekint a szerzői jog felhasználónak?

Szerzői jogi értelemben felhasználó az, aki a művek, illetve szomszédos jogi teljesítmények felhasználására a szerzőtől vagy a szerzői jog más jogosultjától jogot szerez. Tágabb értelemben felhasználó mindenki, aki a művek nagyközönséghez történő eljuttatásának folyamatában bármilyen formában részt vesz, végső soron a művek "végfelhasználói" is (olvasók, hallgatók, nézők stb.). A felhasználási folyamat gyakran több, egymás követő felhasználási elem láncolatából áll. Szemléletes példa erre a televízió útján történő műsorszolgáltatás, ahol felhasználó maga a televíziós társaság, felhasználó azután a televízió műsorát vezeték útján vagy más módon továbbközvetítő végző szervezet, végül további felhasználás történik abban az esetben is, ha a tévékészülék például egy mindenki számára nyitva álló vendéglátó üzletben van elhelyezve, ahol az üzemeltetés nyilvános előadásnak minősül.
A felhasználó legjellemzőbb kötelezettségei a felhasználáshoz szükséges engedély megszerzése, illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban álló jogdíj megfizetése. A szerzői jogdíjat valamennyi felhasználás esetén minden felhasználónak külön-külön meg kell fizetnie, hiszen ennek során valamennyien önállóan hasznosítják a szerzői művet. Az Szjt.-ben meghatározott egyes esetekben a felhasználó csak díjfizetésre kötelezett (engedélykérésre nem), míg az ún. szabad felhasználás körében sem engedélyre, sem díjfizetésre nincs szükség.

Melyek a felhasználási szerződés tartalmi elemei?

Felhasználási szerződés alapján a szerző engedélyt ad művének a felhasználására, a felhasználó pedig köteles ennek fejében díjat fizetni. A törvény ezt meghaladóan nem határozza meg a felhasználási szerződés kötelező tartalmi elemeit, sőt, a törvényben foglaltaktól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha ezt az Szjt. vagy más jogszabály nem tiltja. A feleknek ugyanakkor ahhoz, hogy a felhasználási szerződés betöltse a rendeltetését, általában egyezségre kell jutniuk legalább a következő lényeges kérdésekben: a felhasználni kívánt mű pontos megjelölése, a felhasználás módjának, időbeli, területi és más terjedelmének pontos meghatározása, a felhasználás ellenértéke. A jogosultakat védő garanciális szabály, hogy vitás esetben mindig a szerző számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni. Ha pedig a szerződés egyáltalán nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.
A felhasználási szerződést, hacsak az Szjt. ez alól kivételt nem enged, írásba kell foglalni (ilyen kivétel vonatkozik például a napilapokban, folyóiratokban közzétett művekre).


Mi a szerzői jogdíj?

A szerzői jogdíj a mű felhasználására adott engedély ellenében a szerzőt megillető díjazás. Az Szjt. főszabályként mondja ki, hogy a díjazásnak - a felek eltérő megállapodása hiányában - a felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel kell arányban állnia (arányos díjazás elve). Más esetekben a szerzőt a mű felhasználásáért megfelelő díjazás illeti meg anélkül, hogy a felhasználás engedélyezésére kizárólagos joga volna (megfelelő díjazás elve). A szerzőt védő garanciális szabály, hogy a díjazásról a jogosult csak kifejezett nyilatkozattal mondhat le.

Hogyan történik a jogdíjak megállapítása?

A szerzői díj megállapításának módjára nincsenek "kőbe vésett" szabályok, a felhasználás jellegétől függően sokféle módszer létezik, sőt az sem ritka, hogy egy felhasználási szerződésben egyidejűleg többféle módszert is alkalmaznak: például a szerzőnek egyösszegű díjazás jár a felhasználás megkezdésekor, majd a későbbiekben a példányszámtól vagy a felhasználás egyéb terjedelmétől függően kap százalékos részesedést a bevételekből.
A egyik legelterjedtebb megoldás az, hogy a mű felhasználásának engedélyezésekor arányos részesedést kötnek ki a bevételekből a szerzők és a szerzői jog egyéb jogosultjai javára. Ezt az elvet általában ott alkalmazzák, ahol közvetlen kapcsolat van a mű felhasználása és a felhasználásból befolyt bevétel között (pl. műpéldányok eladása, bérbe adása, művek sugárzása). Fontos itt megemlíteni az ún. "bestseller-szabályt" is. Eszerint, ha felhasználási szerződés megkötését követően jelentősen megnövekszik a mű felhasználása iránti igény (pl. a néhány száz példányban kiadott irodalmi mű olyan sikeres, hogy több tízezer példányban is értékesíthető "bestsellerré" válik), és emiatt a szerződésben megállapított díj és a felhasználás eredményéből való arányos részesedés között feltűnően naggyá válik az értékkülönbség, akkor a bíróság a szerző kérésére megfelelően módosíthatja (felemelheti) az eredeti díjazást.
A díjmegállapítás módszere még ennél is sokszínűbb, összetettebb az ún. közös jogkezelés körében, ahol a díjakat több felhasználóra és számos, kisebb-nagyobb mértékben eltérő felhasználási jellegzetességhez igazítva kell egyidejűleg megállapítani. Erről a második fejezetben szólunk részletesen.

Mi az a nagyjogos és kisjogos felhasználás?

Mint már említettük, mű bármiféle felhasználásához a szerző vagy a nevében eljáró közös jogkezelő szervezet (lásd alább) hozzájárulása, illetve díjfizetés szükséges. A szerzői jogi szakzsargon azokban az esetekben, amikor a felhasználási szerződést közvetlenül a szerzővel, illetve az őt személy szerint képviselő ügynökségével vagy "producerével" kell megkötni nagyjogról, míg azokban az esetekben, amikor a szerzők igényeit a jogkezelő szervezet kollektíven érvényesíti kisjogról beszél.


A közös jogkezelés és a hozzá kapcsolódó jogdíjközlemények

Mit jelent a közös jogkezelés?

A művek, teljesítmények egyidejű és nagy tömegű felhasználása miatt egyedileg nem gyakorolható szerzői és szomszédos jogok és díjigények érvényesítésére született meg több mint száz éve a közös jogkezelés intézménye, melynek keretében a jogosultak által e célra önszerveződés útján, egyesületi formában létrehozott szervezetek gondoskodnak a művek, műsorok (előadások) engedélyezéséről és a jogok érvényesítéséről (jogdíjak beszedése, felosztása, dokumentálása). Legismertebb esetei a zeneművek nyilvános előadása (koncert, táncház, bál, stb.) után a felhasználások helyétől, típusától, jellegétől függően eltérő mértékben meghatározott jogdíjtarifa, továbbá a szerzői művek, hangfelvételek magánmásolására és a művek egyidejű, változatlan továbbközvetítésére tekintettel fennálló jogdíjigény (ún. "üres-kazetta" jogdíj és "kábeltévé" jogdíj) érvényesítése.

A közös jogkezelő szervezet által a felhasználásra adott engedély jogszabály alapján valamennyi, a jogkezeléssel érintett szerző műveinek előadására feljogosítja a felhasználót, azon szerzők műveinek előadására is tehát, akik nem tagjai az egyesületnek. A jogkezelő szervezet így valamennyi érintett szerző igényeit érvényesíti. Be kell fizetnie a szerzői jogdíjat a közös jogkezelő szervezet felé magának a szerzőnek is, ha saját művét a közös jogkezelés körében használja fel. A jogdíjak felosztását követően azután ehhez az összeghez hozzájut, de előzetesen arról nem mondhat le, csupán a felosztást követően. A külföldi szerzőket megillető jogdíjakat ugyancsak e jogszabályi felhatalmazás alapján szedi be a közös jogkezelő szervezet, amelyeket azután nemzetközi szerződések, illetve viszonosság alapján fizet ki. E jogszabályi engedély azon külföldi szerzőket megillető jogdíjak beszedésére is feljogosítja a jogkezelő szervezeteket, amelyekkel nemzetközi egyezmény nem áll fenn. Ezekben az esetekben a szerzői jogdíj megfizetése a jogosultak részére viszonosság alapján történik.

A közös jogkezelő szervezetek nyilvántartásba vételét és szakmai felügyeletét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma látja el. Egy adott területre, vagyis a művek, szomszédos jogi teljesítmények egy meghatározott csoportjára csak egy közös jogkezelőt lehet nyilvántartásba venni. A Szjt. továbbá meghatározza azokat az eseteket is, amikor a közös jogkezelés kötelező, azaz amikor az adott jogot (díjigényt) kizárólag a közös jogkezelő útján lehet érvényesíteni (kötelező közös jogkezelés). A jogosultaknak ugyanakkor lehetőségük van arra, hogy indokolt esetben további jogok közös kezelésére is egyesületet alakítsanak, illetve - a tagságuk döntése alapján - a már meglévő, bejegyzett egyesületüket bízzák meg ezeknek a jogoknak a kezelésével (önkéntes közös jogkezelés).

Melyek a Magyarországon nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületek?

A nyilvántartásba vett közös jogkezelő egyesületek a következők:
• ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (az irodalmi és zenei művek tekintetében),
• HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület (a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások tekintetében),
• Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Iroda (az előadóművészi teljesítmények tekintetében),
• Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (a hangfelvételek tekintetében),
• FilmJUS Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete (filmalkotások és audiovizuális művek tekintetében),
• Magyar Reprográfiai Szövetség (a fénymásolással érintett szerzők és kiadók tekintetében),
• Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete (az irodalmi szerzők, szakirodalmi szerzők, valamint a könyv- és folyóirat kiadók tekintetében).

Mi az a jogdíjközlemény?

Ha az adott jogot (díjigényt) közös jogkezelés útján érvényesítik, az ezt ellátó egyesületek jogosultak arra, hogy a fizetendő szerzői és szomszédos jogi jogdíj összegét, illetve a felhasználás egyéb feltételeit - a nemzeti kulturális örökség miniszterének jóváhagyását követően - közzétegyék a Magyar Közlönyben (a 2003-ra vonatkozóan közzétett díjközlemények a Magyar Közlöny 2002/162. számában jelentek meg). A díjközlemények célja, hogy a díjakat és egyéb feltételeket az adott felhasználást folytatókra általánosan állapítsák meg, a közzétételre pedig azért van szükség, hogy a díjakat és egyéb feltételeket minden felhasználó megismerhesse és figyelembe vegye.
Fontos tudnivaló, hogy a díjközleményekben meghatározott díjtételek mindig nettó összegként értendők, amelyhez a hatályos jogszabályok szerinti áfát kell hozzászámítani.

Melyek a közzétételre kerülő jogdíjközlemények?

A 2003. évre közzétételre kerülő jogdíjközlemények a következők:
1. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület jogdíjközleménye az irodalmi és zeneművek nem színpadi nyilvános előadásáért, kereskedelmi célból kiadott hangfelvételek, vagy arról készült másolatok nyilvánossághoz közvetítéséért, rádió- vagy televízió-műsorok egyidejű változatlan, a nyilvánossághoz történő továbbközvetítéséért, valamint a színpadra szánt irodalmi és zenedrámai művek, jeleneteik, vagy keresztmetszeteik kivételével az irodalmi és zeneművek sugárzás útján, vezetékkel vagy egyéb módon a nyilvánossághoz történő közvetítéséért fizetendő szerzői jogdíjakról;
2. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület közleménye a zeneművek hangfelvételen, valamint videón és DVD-n többszörözött filmalkotásokba foglalt zeneművekre megállapított mechanikai minimum jogdíjairól;
3. az ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület közleménye a magáncélú másolásokra tekintettel megállapított üres hang-, és képhordozó jogdíjakról;
4. a HUNGART Vizuális Művészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület jogdíjközleménye a képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások "másodlagos" felhasználása tekintetében;
5. a Magyar Reprográfiai Szövetség közleménye a fénymásolással vagy más hasonló módon történő többszörözés után járó (reprográfiai) jogdíjakról;
6. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának (MSZSZ-EJI) és a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) közös jogdíjközleménye a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy az arról készült másolatnak sugárzás útján, továbbá vezetékkel vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel előállítói jogdíjakról és e felhasználások egyéb feltételeiről;
7. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának (MSZSZ-EJI) jogdíjközleménye a rögzített előadás nyilvánosság számára lehívásra történő hozzáférhetővé tétele engedélyezésének feltételeiről;
8. a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége Előadóművészi Jogvédő Irodájának (MSZSZ-EJI) jogdíjközleménye az előadás sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára készült rögzítésének díjáról és a felhasználás egyéb feltételeiről;
9. a Magyar Hanglemezkiadók Szövetségének (MAHASZ) jogdíjközleménye a hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő többszörözéséért fizetendő hangfelvétel-előállítói jogdíjakról és e felhasználások egyéb feltételeiről;
10. A FilmJUS, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületének jogdíjközleménye audiovizuális művek sugárzással vagy egyéb módon történő nyilvánossághoz közvetítése után fizetendő jogdíjakról és e felhasználások egyéb feltételeiről;
11. A FilmJUS, Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesületének jogdíjközleménye az audiovizuális művek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után fizetendő jogdíjak tárgyában.


1. A nyilvános előadás és nyilvánossághoz közvetítés egyes formáiért az ARTISJUS-nak fizetendő jogdíjak

Nyilvános előadásnak minősül a műveknek minden, a magánfelhasználás (a családiasság és háziasság körét meghaladó résztvevői kör) körébe nem sorolható előadása, ha az egyébként nem minősül szabad felhasználásnak, vagyis a mű nyilvánosság számára hozzáférhető helyen vagy bármely más helyen történő bemutatása, illetve a műnek, a mű előadásának vagy képernyőn történő megjelenítésének, vagy pedig a nagyközönséghez történő bemutatása vagy átvitele bármely formában, bármely eszközzel vagy eljárással. A mű nyilvánossághoz közvetítése történhet sugárzással vagy másként. Sugárzás a mű érzékelhetővé tétele távollévők számára, hangoknak, képeknek vagy technikai megjelenítésüknek vezeték vagy más hasonló eszköz nélkül megvalósuló átvitelével (földi sugárzás). Sugárzás útján megvalósuló műfelhasználásnak minősül a műholdas sugárzás, a kódolt sugárzás, a vezeték útján - vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon - történő műsorközvetítés. Szintén nyilvánossághoz közvetítés az az eset is, amikor a művet úgy teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg ("on demand" típusú műlehívás).

Az ARTISJUS jogdíjközleménye - a nyilvános előadásra kiterjedően - a vendéglátó üzletekben, szálláshelyeken bármilyen technikai eszközzel (pl. rádió, tévé, magnó, CD) történő zenefelhasználás esetén fizetendő jogdíjakat részletezi településenkénti, üzlet-kategóriák szerinti és nyitva tartás szerinti bontásban.


A jogdíjközlemény nyilvánossághoz közvetítésért fizetendő jogdíjakra vonatkozó fejezete több elemből áll. Az első a kábelszervezetek által fizetendő - a csatlakozott háztartások és a továbbközvetített műsorok száma alapján meghatározott - jogdíjak. A második a már nyilvánosságra hozott irodalmi és zeneművek ismételt sugárzási célú rögzítéséért és sugárzásáért fizetendő jogdíjak, aminek a mértéke a rádió- és televízió-szervezetek költségvetési támogatásának 1 %-ának, előfizetői díjbevételeik 2 %-ának, valamint reklám- és szponzorációs bevételeik 4 %-ának együttes összege. A harmadik a műveket a nyilvánosság számára lehívásra ("on demand") hozzáférhetővé tétel fejében fizetendő jogdíjak. Az internet-használók egyedi választásán alapuló (on-demand) tartalomszolgáltatásokat nyújtó internet-szolgáltatók más-más összegű - a lehívható művek, műrészletek számától, hosszától, illetve a felhasználáshoz kapcsolódó bevételtől függő - szerzői jogdíjat kötelesek fizetni. Végül a negyedik a távbeszélő útján történő nyilvánossághoz közvetítés fejében fizetendő szerzői jogdíjakat tartalmazza. Ennek tarifája a központ által kezelt vonalak számától és a távbeszélő szolgáltatás jellegétől függ (magasabb az ún. emeltdíjas távbeszélő szolgáltatások esetében).

2.A mechanikai minimum jogdíj

A már nyilvánosságra hozott nem színpadi zeneműveknek és zeneszövegeknek, valamint az ilyen színpadi zeneművekből vett részleteknek a különböző hordozókon való rögzítése, többszörözése és terjesztése jelenti az ún. "mechanikai jogokat". A közös jogkezelés keretében a hangfelvételgyártó a szerzői hozzájárulást az ARTISJUS-tól szerezheti meg. Az ARTISJUS - a hasonló külföldi társaságokkal megkötött kölcsönös képviseleti szerződések révén - ezek nemzeti repertoárjait is képviseli.

A közzétett zeneművek és zeneszövegek hangfelvételeinek jogdíja a fogyasztói ár 8 %-a, vagy a hangfelvétel-kiadó nettó (áfa nélküli) átadási árának 11 %-a, amelynek az alsó határát - mint jogdíjminimumot - az ARTISJUS kategóriánkénti (pl. single, maxi-single, LP), időtartam szerinti (8', 16', 30', 60' stb.) és a művek (műrészletek) száma szerinti bontásban határozza meg. A mechanikai jogdíjminimum olyan, kisegítő jelleggel alkalmazásra kerülő jogdíjszint-szabályozó eszköz, amely megszabja a fő szabályként százalékos alapon megállapításra kerülő jogdíj alsó határát. Ez határt szab a zene-felhasználási ár (a jogdíj) csökkentésének arra az esetére, ha a termék (CD, CD-ROM stb.) árát a hangfelvétel-előállító üzletpolitikai, verseny vagy egyéb okból egy meghatározott szint alá csökkenti.

3.Az ún. "üres kazetta" jogdíj

Az ARTISJUS állapítja meg a magáncélú másolásokra tekintettel fizetendő üres hang- és képhordozó díjakat. A díjat az üres kép- és hanghordozó gyártója, külföldi gyártás esetén pedig a jogszabály szerint vám fizetésére kötelezett személy a forgalomba hozataltól, külföldi gyártás esetén pedig a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül köteles megfizetni az ARTISJUS-nak. Az ARTISJUS a díjaknak azt a részét, amely az általa a felosztást illetően nem képviselt szerzőknek és szerzői jogi jogosultaknak, (az előadóművészeknek és a hangfelvétel-előállítóknak) jár, a jogosultak közös jogkezelő szervezeteinek utalja át.

Üres audió- és videókazetták esetében a fizetendő díjat az ARTISJUS fix összegben határozza meg, amely a hordozó időtartamához igazodik (60', 90'. 90' felett). Nyersanyagimport esetében a díj alapja a behozott hang-, illetve képhordozó méterhossza. A közlemény a piacon jelenlévő, zenei anyagok rögzítésére alkalmas új hordozókra is kiterjeszti a díjfizetési kötelezettségeket. Ilyenek a DVD-R, DVD-RW, DVD+RW hordozók, illetve az audió lejátszásra alkalmas memóriakártya. Külön rendelkezések biztosítják a kettős díjfizetés elkerülése célzó, Szjt.-ben biztosított jogdíjmentességek (stúdió berendezésekhez használt kép- és hanghordozók, valamint export céljából történő forgalomba hozatal) alkalmazhatóságát.

4.A műalkotások "másodlagos" felhasználása után fizetendő jogdíj

A HUNGART jogdíjközleményében szabályozott felhasználások közös kezelését nem az Szjt. írja elő, hanem az a jogosultak (a HUNGART tagságát jelentő alkotóművészek) elhatározásán alapul. A képző-, ipar- és fotóművészet alkotásainak bármely jogdíjköteles felhasználása a HUNGART, illetve egyes esetekben a jogosult előzetes hozzájárulásához kötött, különösen reklám, illetve hirdetési célokra történő felhasználás esetén. A jogdíj mértéke elsősorban a felhasználás jellegének, terjedelmének függvénye és/vagy általános tarifaként, vagy egyedi szerződés keretében kerül meghatározásra. A díjszabás kizárólag a HUNGART közreműködésével történő jogosítások tekintetében érvényes, vagyis ha a szerző vagy más jogosult közvetlenül ad engedélyt a felhasználásra, úgy a tarifák nem kötelező érvényűek.

A felhasználás engedélyezése általában egyszeri alkalomra, az ott megjelölt formában és terjedelemben történő megjelentetésre vonatkozik. A díjszabásban megjelölt példányszámok a kinyomtatott, illetve nyomtatásra szánt példányokra vonatkoznak, illetőleg a terjedelem a mindenkori kiadvány szedéstükréhez igazodik. A megállapított példányszámon felüli példányokhoz újabb jogosítás beszerzése szükséges, amely könyvek esetében csak különösen indokolt esetben tagadható meg.


5.A reprográfiai jogdíj

A Magyar Reprográfiai Szövetség közleménye alapján a jogdíjat a másoló eszközök előállítói és importőrei, valamint az ellenérték fejében harmadik személyek számára másolatot készítő vállalkozások kötelesek megfizetni. A nagy felhasználói szervezetek, intézmények (egyetemek, könyvtárak, közigazgatás, non-profit szektor stb.) csak abban az esetben alanyai ennek a jogdíjfajtának, ha üzletszerű másolást folytatnak. A reprográfiára szolgáló berendezéseket, vagyis az elektrosztatikai elven működő másológépet és minden egyéb (pl. termikus elven működő, kontakt) másológépet, valamint az irodai sokszorosítógépeket a Belföldi Termékosztályozás (BTO) alapulvételével termékszám és ITJ szám szerint sorolja fel a 158/2000. (IX. 13.) Korm. rendelet.

Az elektronikus elven működő, a termikus elven működő, a diázó, a hőmásoló és egyéb kontakt másológépek forgalmazói a készülékek másolási sebességének alapulvételével meghatározott díjakat kötelesek megfizetni. Eszerint például egy percenként 10-14 másolatot készítő gép reprográfiai díjtétele 2003-ban 6.400 Ft, míg az 50 másolatnál több A/4-es lapot sokszorosító eszköz tarifája 82.700 Ft. A gyártóknak a forgalomba hozatal napjától, az importőröknek a vámkezelés befejezésétől számított nyolc napon belül kell teljesíteni a jogdíjfizetést. Gyártónak minősül az is, aki a reprográfiára szolgáló készüléket alkatrészekből állítja össze.

Az ellenérték fejében történő fénymásolás díjtarifái szerint eltérő összegű jogdíjat kell fizetni a fénymásoló üzletekben, a kiskereskedelmi üzletekben, a felsőoktatási intézményekben, a nyilvános könyvtárakban, közoktatási és közművelődési intézményekben és az egyéb, a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen üzemelő eszközök után. Ezen felül a tarifa mértéke függ a készülék üzemelési helye szerinti település típusától, továbbá (a copy shopok esetében) a készülék másolási sebességétől.

6.A hangfelvételek sugárzás útján és más módon történő nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel előállítói jogdíjak ("sugárzási jogdíj")

Az MSZSZ-EJI és a MAHASZ közös jogdíjközleménye a kereskedelmi célból kiadott hangfelvételnek vagy az arról készült másolatnak sugárzás útján, továbbá vezetékkel vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon a nyilvánossághoz közvetítéséért fizetendő előadóművészi és hangfelvétel előállítói jogdíjakról intézkedik. Eszerint a hangfelvételt sugárzás útján a nyilvánossághoz közvetítő felhasználó, az előadóművésznek és a hangfelvétel előállítójának együttesen, költségvetési, fenntartói, illetve műsorszolgáltatáshoz nyújtott egyéb támogatása 1%-ának, továbbá előfizetői díjbevételei 2%-ának, valamint reklám- és szponzorációs bevételei 4%-ának megfelelő együttes összegű jogdíjat köteles fizetni. A felhasználó ugyanennyi jogdíjat köteles fizetni akkor is, ha a hangfelvételt nem sugárzással, hanem vezeték útján vagy bármely más hasonló eszközzel vagy módon - ideértve a számítógépes hálózat igénybe vételét is - közvetíti a nyilvánossághoz.

A hangfelvételnek a sugárzással egy időben, számítógépes hálózat igénybe vételével is történő nyilvánossághoz közvetítéséért ("simulcasting") a felhasználó az előzőekben részletezett együttes összegű jogdíjon felül annak 5%-át is köteles megfizetni. E jogdíjak megfizetése a felhasználót nem jogosítja arra, hogy a hangfelvételt olyan módon tegye a nyilvánosság számára hozzáférhetővé, hogy a közönség tagjai mind az egyes hangfelvételeket, mind pedig a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg ("lehívás").

7. Az ún. "előadóművészi internetes" jogdíjak

Az MSZSZ-EJI szempontjából a nyilvánosság számára lehívásra történő hozzáférhetővé tétel a rögzített előadásoknak, vagy azok részleteinek vezeték útján, vagy bármely más eszközzel vagy módon történő olyan nyilvános hozzáférhetővé tétele, amelynek során a nyilvánosság tagjai mind az egyes előadásokat, mind a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhatják meg. A lehívásra történő hozzáférhetővé tétel megvalósul tekintet nélkül arra, hogy a nyilvánosság tagjai a lehívott előadásokat számítógépre, vagy bármely hordozóra letölthetik-e.

A jogdíjközlemény alkalmazása szempontjából üzletszerűnek nem minősülő felhasználásért a szolgáltató nem köteles előadóművészi jogdíjat fizetni. A jogdíjközlemény lehetővé teszi, hogy a "kisfelhasználónak" minősülő szolgáltatók - szűk körben és ellenőrzött feltételek mellett - legfeljebb 10 előadásrészletet előadóművészi jogdíj megfizetése nélkül is feltegyenek az internetre.

Más az előadóművészi jogdíj mértéke, ha a szolgáltató a felhasználáshoz kapcsolódóan nem ér el bevételt és más, ha bevételhez jut. Ezen túlmenően, a fizetendő jogdíj mértéke függ a lehívható előadások, illetve előadásrészletek számától, továbbá attól, hogy a lehívás az átlagos felhasználó számára csupán az előadás érzékelését vagy letöltését (tartós másolat készítését) teszi lehetővé.

8. Az ún. "ismétlési" jogdíj

Az MSZSZ-EJI jogdíjközleménye a televízió-szervezet és a saját televízió-műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt sugárzásának előadóművészi díjára terjed ki.

A közleményben megállapított jogok kellően differenciáltak: függnek a műsorszolgáltató típusától (közszolgálati és nem közszolgálati műsorszolgáltatók), a műsorszolgáltatás vételkörzetétől (országos, körzeti, helyi) és a sugárzott felvétel perchosszától. A televíziós műsorszolgáltatás sajátosságaira és a kialakult felhasználási szokásokra (szerződéses gyakorlatra) figyelemmel, a jogdíjközlemény számos esetben (pl. műsorelőzetes céljára történő ismétlés) mentesíti a felhasználót a jogdíj megfizetése alól.

9. Hangfelvételek nem kereskedelmi forgalomba hozatal céljából történő többszörözéséért fizetendő jogdíj ("zenegépes" jogdíj)

A MAHASZ jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (zenegépekben történő felhasználás céljából készült többszörözés, valamint a nyilvános helyen történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés) közös kezelését - hasonlóan a HUNGART közleményében szabályozott felhasználásokhoz - nem az Szjt. írja elő, hanem az a hangfelvétel előállítók önkéntes elhatározásán alapul.

A jogdíj mértéke zenegépekben történő felhasználás céljából készült többszörözés esetén hangfelvételenként és többszörözésenként 140 Ft. Nyilvános helyen történő lemezbemutató műsorszolgáltatás céljából készült többszörözés esetén a jogdíj mértéke évi 80.000 Ft (negyedévenként 20.000 Ft).

10. Audiovizuális művek sugárzással vagy egyéb módon történő
nyilvánossághoz közvetítése után fizetendő jogdíj

A FilmJUS jogdíjközleménye a televízió-szervezet és a saját televízió-műsort vezeték útján a nyilvánossághoz közvetítő által sugárzás vagy a nyilvánossághoz történő átvitel céljára rögzített előadás első sugárzását követő ismételt sugárzásának filmszerzői díjára terjed ki. Az érintett filmszerzők: rendező, forgató-könyv-író (eredeti mű írója), operatőr, egyéb (animációs filmeknél: tervező, animátor).

A jogdíjak mindazon magyarországi gyártású audiovizuális művek sugárzással vagy egyéb módon történő nyil-vá-nossághoz közvetítése után fizetendők, amelyek után a jogosultak a műsorszolgáltató és a mű előállítója vagy forgalmazója (eladó) közötti szerződés alapján az említett felhasználások után jogdíjban nem részesülnek. E körbe tartoznak különösen az MTV Rt. archívumából más műsor-szol-gáltatók által átvett audiovizuális művek. A jogdíj fizetésére első-sorban a filmalkotás előállítója köteles, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szerző-désé-ben a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét áthárította a felhasználást végző sugárzó-, illetve a nyil-vá-nossághoz közvetítő szervezetre (műsorszolgáltató), mely esetben jogdíjfizetésre a felhasználást végző műsorszolgáltató köteles.

A jogdíjat a felhasználónak a műsorszolgáltatás jellegétől (közszolgálati és nem közszolgálati) és vételkörzetétől (pl. országos, körzeti, helyi; továbbá az adott műsorszolgáltatásba bekötött lakások számától, illetve az adott műsorszolgáltatást egyéb vételi módon használó, arra előfizetők számától), továbbá az ismételten sugárzott felvétel perchosszától függően, az egy percre eső jogdíj alapulvételével kell megállapítania és megfizetnie. A nem országos, csupán helyi vagy körzeti kábel-hálózaton sugárzó jogdíjfizetésre kötelezett felhasználók a fenti jogdíjösszeg 70%-át fizetik.

11. Audiovizuális művek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után fizetendő jogdíj

A FilmJUS jogdíjközleményében szabályozott felhasználások (audiovizuális művek nyilvános előadása) közös kezelését nem az Szjt. írja elő kötelezően, hanem az a filmalkotók önkéntes elhatározásán alapul.

A jogdíjközleménnyel érintett filmszerzők: rendező, forgatókönyvíró (eredeti mű írója), operatőr, egyéb (animációs filmeknél: tervező, animátor). A jogdíjak mindazon magyarországi gyártású audiovizuális művek, illetőleg azok részleteinek egyes nyilvános előadással történő felhasználása után fizetendők (pl. nyilvános előadás, képernyőn való megjelenítés múzeumokban), amelyek után az említett jogosultak a mű előállítójával, illetőleg felhasználójával kötött megállapodásokban foglaltak alapján nem részesülnek jogdíjban.

A jogdíj fizetésére elsősorban a filmalkotás előállítója köteles, kivéve, ha bizonyítja, hogy a szerződésében a szerzői jogdíj fizetésének kötelezettségét áthárította a felhasználást végző szervezetre, mely esetben jogdíjfizetésre a felhasználást végző szervezet köteles. A jogdíjat a felhasználónak a nyilvánosságra hozatal hosszától (pl. kiállítás időtar-tama hónapokban), a nyilvánosságra hozatal módozatától (egy vagy több vetítőn és/vagy képernyőn), a becsült látogatószámtól és a kért belépti díj mértékétől függően kell megfizetni. A jogdíj a nyilvánosságra hozott mű hossza és a mű nyilvánosság által való elérhe-tő-sége időtartamának függvényében: 2,18 Ft +ÁFA/másodperc/hónap.


A jogdíjakkal kapcsolatos egyes adó- és TB szabályok

Mennyi a szellemi tevékenységek szja kedvezménye?

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (Szja-törvény) előírása szerint a végleges szabadalmi oltalomban részesített találmányok feltalálóit, valamint a szerzői jogi védelem alatt álló művek (teljesítmények) alkotóit a kedvezményezett tevékenységből származó jövedelem 25 százalékáig, de maximum 50 ezer forintig terjedő adókedvezmény illeti meg. A szellemi tevékenységekből származó bevételekkel szemben - hasonlóan a többi önálló tevékenység bevételéhez - változatlanul vagy 10 százalékos költségátalány vagy tételes költségkimutatás számolható el. Az e körbe tartozó jövedelmekkel csak egyféleképpen lehet elszámolni, vagyis az adóéven belül egyidejűleg nem alkalmazható a tételes költségkimutatás és a költségátalány. Az önálló (szellemi) tevékenység jövedelme az összevonás alá eső jövedelmek közé tartozik, tehát a szellemi tevékenység jövedelmét össze kell vonni az egyéb összevonás alá eső jövedelmekkel (pl. a munkaviszonyból származó jövedelemmel).

Melyek a szellemi termékek értékcsökkenési leírásának szabályai?

Az Szja-törvény hatálya alá tartozó vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó (de nem az önálló tevékenységet folytató magánszemély) által tartósan - legalább egy éven túl - igénybe vett szellemi termék (mint vagyoni értékű jog) beszerzési árát 6 év vagy ennél hosszabb idő alatt lehet leírni. Abban az egyébként elég gyakori esetben, amikor a szellemi terméket kizárólag a beszerzés évében hasznosítják (pl. egy színpadi mű bemutatása húsz előadásra adott év októberétől decemberéig), akkor a teljes jogdíjösszeget az adóévben kell leírni és elszámolni.

Minden más esetben a szellemi termék beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben az ilyen eszközöket előreláthatóan használják. Ezt az időszakot és az évenként leírandó összeget az eszköz (szellemi termék) használatba vétele időpontjában kell meghatározni, a nyilvántartásokban feljegyezni. Ugyanakkor 2003-tól nőtt az egyéni vállalkozó elszámolható értékcsökkenési leírása: a 33 százalékos és a 14,4 százalékos leírási kulcs alá tartozó 2003-2004-ben beszerzett, előállított tárgyi eszközökre és szellemi termékekre 50 százalék az érvényesíthető amortizáció. A tételes költségelszámolást alkalmazó önálló tevékenységet végzők és az egyéni vállalkozók az 50 ezer forint vagy annál kisebb egyedi beszerzési értékű tárgyi eszközt számolhatják el egy összegben.

Mennyi a kapott jogdíj adókedvezménye társasági adóalanyok esetében?

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.tv.) szerint adózó 2003. január 1-jétől az adózás előtti eredményét csökkentheti az adóévben jogdíj címén kapott bevétel 50 százalékával. Az adózás előtti nyereség e tétellel, valamint a kamat és a tőzsdei ügylet nyeresége címén csökkentő tételekkel együtt legfeljebb a felére csökkenthető.

Jogdíjnak minősül a felhasználó által a szerzői mű és a szomszédos jogi (pl. előadóművészi, hangfelvétel előállítói) teljesítmény felhasználásáért fizetett díj. Ebből következően a társasági adó törvény szempontjából adóalap csökkentő bevételnek minősül az az ellenérték, amelyet a szerzői mű felhasználási jogának jogosultja a felhasználás harmadik személynek való engedélyezéséért a felhasználótól kap. A társasági adóalap csökkentés alanya tehát mindig az lehet, aki az adott műre vonatkozóan a felhasználás engedélyezése iránti joggal rendelkezik, s azt a bevételt számolhatja el adóalap csökkentő bevételként, amelyet a felhasználásért részére a felhasználó fizet.

Miként lehet a díjbevétel keletkezésének és elszámolásának feltételeit adójogi és számviteli szempontból elfogadhatóan megteremteni?

A kialakult és elfogadott megoldás az, hogy a felhasználási szerződésben a felek megosztják, azaz kétfelé bontják a díjat: a mű (előadás) létrehozásának munkadíjára (más néven a személyes tevékenységért járó rész) és felhasználási jogának ellenértékére (jogdíjra). A felhasználási szerződésben természetesen jól el kell választani, vagyis két külön tételként kell feltüntetni a munkadíjat és a jogdíjat.

A felek az összes körülményt mérlegelve, maguk határozzák meg a megosztás arányát, nem sértve azt a fő elvet, miszerint mindkét díjelemnek reálisnak kell lennie. A kialakult gyakorlat alapján a munkadíj mértékét 20-30 százalékban, a felhasználási jog ellenértékeként fizetendő jogdíj mértékét pedig 70-80 százalékban szokták meghatározni. Ez az arány bizonyos esetekben változhat, például amennyiben a jogosult nem kizárólagos, hanem időtartamra, területre és felhasználási módra stb. korlátozott mértékű felhasználási jogot enged át a felhasználónak, úgy az sem kifogásolható, ha a felek a teljes díj 50-60 százalékát a tevékenység ellenértékének, míg 40-50 százalékát jogdíjnak tekintik. A szerződéskötés időpontjában már meglévő, kész mű (előadóművészi teljesítmény, hangfelvétel stb.) felhasználására, vagy a jövőben létrehozandó művek további (ismételt) felhasználására kötött szerződések esetében munkavégzés már nem történik, így az ilyen műért a felhasználó által fizetendő ellenérték az Szjt. szerinti vagyoni jog felhasználásának ellenértéke, ezért az teljes egészében - tb-járulékfizetési alapot nem képező - jogdíjbevételnek minősül.

ÁFA szempontjából adóalanynak minősülnek-e a szerzők és örököseik?

Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (ÁFA-törvény) módosítása nyomán 2003-tól megszűnt a természetes személy szerzőnek és örökösének választási lehetősége a tárgyi adómentesség és az áfa-fizetés (adóalanyiság) között.

A korábbi szabályok értelmében az eredeti szerzőnek minősülő természetes személy, valamint annak örököse választhatott a tárgyi adómentesség és az általános szabályok szerinti adózás között a szerzői jogvédelem alá tartozó szellemi alkotások, valamint az előadóművészet körében. Ettől az évtől ez a választási lehetőség (az EU-jogharmonizáció jegyében) megszűnt (bár e kérdésben kérhetett volna a Magyar Köztársaság derogációt, mivel a természetes személy szerzők és előadóművészek ÁFA-mentessége fenntartható az EU-ban, csak a választási lehetőséget kellett megszüntetni), így ennek a körnek is számlát kell kibocsátania, amelyben fel kell számítania a nyújtott szolgáltatásra irányadó ÁFA kulcs szerinti, a művészeti alkotó és előadóművészeti tevékenység esetében általában 12 százalékos adót.

A Pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatban kiadott 2331/1/2003. számú közleménye (megjelent az Adó és ellenőrzési értesítő 2003/2. számában) ugyanakkor megfelelő és megnyugtató eligazítást ad arra vonatkozóan, hogy a szerzőknek, előadóművészeknek e módosítás után sem kell tömegesen vállalkozóvá válniuk, illetve indokolatlanul nagy adminisztrációs terheket vállalniuk. A közlemény szerint ugyanis az áfa kötelezettség feltétele a szerzőnél, illetve előadóművésznél, hogy a szóban forgó tevékenységet végző áfa alany legyen.
Az adóalanyiságról az Áfa törvény 5.§-a rendelkezik. En-nek (2) bekezdése alapján nem minősül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszonyban vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely a megbí-zó felelősségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a tel-jesítés feltételeiben és díjazásában. Így az, akinek tevékeny-sége az Áfa törvény értelmében nem minősül gazdasági tevé-kenységnek, annak e tevékenységével kapcsolatban sem fize-tési, sem egyéb (bejelentkezési, számlaadási, nyilvántartási, bevallási, stb.) áfa kötelezettsége nem keletkezik.
Az eredeti szerző, előadóművész adóalanyisága nem áll fenn, ha alkotói, előadói tevékenységét munkaviszonyban, il-letve munkavégzésre irányuló egyedi vagy állandó megbízá-si vagy felhasználási szerződés alapján folytatja. Így ebben a körben áfa kötelezettséggel a szerzőknek, előadóművészek-nek sem a személyes közreműködés, sem az ezt követő fel-használások fejében kapott díjazást illetően nem kell számol-niuk. Ebből következően az ilyen eredeti szerző, előadómű-vész természetes személy örököse sem áfa alany, így áfa kö-telezettséggel - pl. a közös jogkezelés útján kapott jogdíjak esetében - nekik sem kell számolniuk. Ugyanez vonatkozik azokra a szerzőkre, előadókra is, akik szakfolyóiratokban, szakkönyvekben publikálnak, tanfolyamokon, szakkonferen-ciákon adnak elő. A felsorolt tevékenységek esetén mind a megbízási, felhasználási szerződés tárgya, témája (legtöbb esetben terjedelme), határideje, (előadás esetén helye, idő-pontja) kötött, azok a megbízótól függnek. Ebből következő-en, - függetlenül attól, hogy az így elkészült mű vagy előadás szerzői jogi védelem alá esik, és a szerződések jogilag két egyenrangú fél jognyilatkozatát tükrözik -, áfa alanyiságot megalapozó gazdasági tevékenység nem valósul meg.
Az eredeti szerző adóalanyisága akkor sem áll fenn, ha szoftvert, műszaki-gazdasági tanulmányt, műszaki tervet, tér-képet a Felhasználó által meghatározott tematika, díjazás és hatásidő feltételrendszere szerint dolgozza ki.
Amennyiben a szerző, előadóművész egyéni vállalkozó-ként vagy gazdasági társasági formában végzi alkotói tevé-kenységét, természetesen az áfa alanyisága és (amennyiben nem választott alanyi mentességet) áfa fizetési kötelezettsége fennáll, tekintettel arra, hogy a saját nevében folytatott üzlet-szerű gazdasági tevékenységet e két státusz feltételezi.


Lehetséges-e kivétel az ÁFA fizetése alól?

Igen, amennyiben az áfa-körbe bejelentkező jogosultak az alanyi adómentességet választották. Erre akkor nyílik lehetőség, ha a jogosult éves árbevétele - várhatóan vagy bizonyosan - 2 millió forint alatt marad. Mindazonáltal a jogdíjjövedelemre igényt tartó jogosultnak a számla kibocsátásához új, önálló tevékenységet folytató magánszemélyt illető adószámot kell beszereznie akkor is, ha már van egy társasági formában működő és adószámmal természetesen rendelkező vállalkozása (pl. betéti társasága). Ha a vállalkozás keretében folyik a szerzői művek (előadóművészi teljesítmények) értékesítése, akkor az adószám kérése, és a számla kibocsátása csak az adóalanyt természetes személyi minőségben illető jogdíjakra (közös jogkezelési jogdíjak) vonatkozik.

A számlakibocsátás alól "kivételt" jelentő szabály szerint a szerző, az előadóművészi tevékenységet folytató adóalany, illetve ezek természetes személy örököse mentesül az ezzel járó számlakibocsátás alól, ha ezt a kifizető adóalany (pl. közös jogkezelő szervezet) helyette átvállalja. Ez természetesen az adószám-kérés, adóbevallás és egyéb adminisztrációs terhek alól nem mentesít. A kivétel gyakorlati alkalmazása részletes végrehajtási szabályok híján nemigen lehetséges, hiszen a számlakibocsátási jog átvállalása nem változtat az adóalanyi minőségen.

Hogyan kell számviteli szempontból elszámolni a szerzői műveket?

Egy szerzői mű megalkotásában és/vagy forgalomba hozatalában közreműködő vállalkozás (pl. egy filmgyártó cég) tevékenységének, illetve a jogdíj számviteli megközelítése a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény Sztv.-nek a szellemi tulajdon számviteli elszámolására vonatkozó rendelkezéseinek alapulvételével lehetséges.

Ha az előállító vállalkozás maga gyártja és forgalmazza, illetve kizárólag a saját tevékenységi körén belül hasznosítja a művet, akkor az, mint "szellemi termék" kerül a könyvekbe, és az erre vonatkozó számviteli szabályok alapján kerül aktiválásra és amortizálásra (2. Számlaosztály).

Ha az előállító a műhöz kapcsolódó jogok összességét értékesíti határozott vagy határozatlan időre (azaz a mű teljes védelmi idejére), a jogszerző személy könyveiben azt szintén az előzőekben leírtak szerint kell a könyvekben szerepeltetni és az előállító könyveiből azt ki kell vezetni.

Ha az előállító csupán a műre vonatkozó felhasználási jogokat (az Sztv. szóhasználatában: licencet) adja el, a műre vonatkozó jogok megmaradnak a könyvekben, és csak az egyes jogok átengedését kell könyvelni. Az a gazdálkodó szervezet, amely a felhasználási jogot megszerzi, az Sztv. 25. §-ának (6) bekezdésében leírtak szerint azt az immateriális javak között mint vagyoni értékű jogot kell nyilvántartania (1. Számlaosztály), és azt a számviteli törvény ide vonatkozó előírásai alapján amortizálhatja.

Összefoglalva: egy mű számviteli elszámolását az határozza meg, hogy a műre vonatkozó szerzői jogok kit illetnek meg (ki a műre vonatkozó szerzői jogok összességének vagy egy részének jogosultja). Abban az esetben, ha az előállítónál vannak (maradnak) a jogok, akkor az ő könyveiben "szellemi termék"-ként kell szerepelnie a műnek; ha az előállító a műre vonatkozó felhasználási jogokat értékesíti, a jogokat szerző személy számviteli szempontból vagyoni értékű jogot szerzett; az előállító könyveiben ilyenkor a műre vonatkozó jogokat változatlanul fel kell tüntetni. A vagyoni jogok teljes átruházása esetén a szellemi termék a jogokat megszerző könyveiben jelenik meg.


Hogyan történik a szolgálati idő számítása szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó jövedelem esetében?

A társadalombiztosítási nyugellátásról a - többször módosított - 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a 168/1997. (X. 6.) kormányrendelet (R.) intézkedik. 2003. január 1-jétől a Tny. a szellemi alkotások teljes körére kiterjeszti a szerzői jogi védelem alá tartozó tevékenységekből származó jövedelmekre irányadó járulékfizetési előírásokat. Ennek megfelelően nem kell társadalombiztosítási járulékot, nyugdíjjárulékot és egészségbiztosítási járulékot fizetni a találmányi szabadalmi oltalom, védjegyoltalom, földrajzi árujelzők oltalma, mintaoltalom alatt álló mű, alkotás, valamint az újítás hasznosítására irányuló felhasználási, hasznosítási, használati szerződés alapján a vagyoni jog (védelem alatt álló jog, oltalmi jog) felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj után.

A nyugdíjjogosultságot - a baleseti rokkantsági nyugdíjra jogosultság kivételével - a szolgálati idő alapozza meg. A szolgálati idő igazolásának és a számítás módjának szabályai nem változtak, így változatlanok a szerzői és szomszédos jogi védelem alá tartozó személyes alkotó tevékenység, előadóművészi tevékenység idejének beszámítására vonatkozó szabályok is (R. 54-55. §-ai). Eszerint akkor minősül szolgálati időnek ez a tevékenység, ha a mű (előadás) felhasználására szerződést kötöttek, és ennek alapján - meghatározott kivételekkel - a szerző (előadóművész) díjazásban részesül. Az R. határozza meg a szerzői jogi védelem alá eső személyes alkotótevékenység esetében, illetőleg az előadások esetében szolgálati időként figyelembe vehető napok számát, valamint a mű nyilvánosságra kerülésének kritériumait.

Változtak-e az alkotók, előadóművészek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének szabályai?

Az alkotók és előadóművészek társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségének szabályai nem változtak a korábbi évekhez képest. Változatlan tehát az a szabály, miszerint biztosított a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személy is, amennyiben az e tevékenységéből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének (2003-ban 50.000 forint) harminc százalékát, illetőleg - naptári napokra lebontva - annak harmincad részét. A tb-jogszabályok értelmében felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végző személynek a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) védelme alá tartozó mű szerzője és az előadások előadója (előadóművésze), foglalkoztatónak pedig a felhasználási szerződésben meghatározott felhasználó minősül. A járulékalap megállapításakor a felhasználási szerződés szerinti személyes munkavégzés díjazását kell figyelembe venni. Az Szjt. szerinti a vagyoni jog felhasználásának ellenértékeként kifizetett díj nem képez járulékot.

A szerzői művek elkészítésére, előadás megtartására irányuló (megbízási vagy vállalkozási jellegű) szerződések alapján kifizetett díjak után tehát csak akkor kell járulékot fizetni, ha a tevékenységből származó (napi) jövedelem eléri a havi minimálbér harmincad részének a 30 százalékát, azaz 500 forintot. A napi jövedelem a szerződés szerinti díj szja alapot képező részének a szerződés időtartama egy napjára eső hányada. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy havi 15.000, illetve napi 500 forint szerzői (előadói) díj felett az általános szabályok szerint kellene megfizetni a nyugdíjjárulékot és az egészségbiztosítási járulékot. A társadalombiztosítási jogszabályok értelmében ugyanis a szerzői díjas tevékenység két részre bontható: egyrészt a mű elkészítéséért (előadás megtartásáért) járó díjra, másrészt a mű (előadás) felhasználásáért járó díjra. A szabályok értelmében pedig csak az előbbit, tehát a tényleges munkavégzés díját (ha az meghaladja az említett összeghatárt) terheli járulékfizetési kötelezettség, a felhasználásért kifizetett összeget nem.

A fő kérdés az, hogy műfelhasználásnál, illetve előadás tartásánál miként lehet meghatározni az egy naptári napra jutó összeget. A szerzői művek felhasználása esetén általában a szerződéskötés napja és a mű elfogadásának napja közötti időtartam az irányadó. A törvény szerint az előadások tartásáért (előadóművészi teljesítmény fejében) fizetett díj összegét előadásonként legfeljebb héttel lehet osztani, mert a jogszabály változatlanul csak hét napot ismer el az előadók egy előadásra eső biztosítási időszakának.

Kell-e egészségbiztosítási hozzájárulást fizetni szerzői, illetve előadói díjak kifizetésekor?

Az egészségbiztosítási hozzájárulás (eho) százalékosan meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettség, amit akkor is meg kell fizetni, ha nincs személyes munkavégzés. (Nem tévesztendő össze az alább tárgyalandó ún. tételes eho-val, amelyet a foglalkoztatottak után kell fizetni.) A szerzői és az előadói díjak közül eho-t kell fizetni minden olyan, belföldi illetőségű magánszemélynek kifizetett jövedelem után, amelyet szja előleg megállapításánál is figyelembe kell venni, és amely nem tartozik a társadalombiztosítási szabályok szerinti járulék alapjához (ez a felhasználás joga fejében fizetett díjrész). Az eho mértéke az alapját képező jövedelem 11 százaléka, és - mivel a kifizetőt terheli - nem a kifizetett díjból kell levonni, hanem azt az szja-előleg alapjából kell kiszámítani, és arra rá kell terhelni. Az eho-t fel kell számítani a felhasználási jogok átengedése fejében, valamint az Szjt.-ben szabályozott önálló díjigények alapján a szerzőknek, előadóművészeknek és jogutódaiknak fizetett jogdíjakra.

A Tny. nemcsak százalékos, hanem tételes, egy naptári napra számított eho-ról is rendelkezik. Ez az összeg 2003-ban havi 3.450 forint (napi 115 forint). A tételes eho-t a felhasználási szerződés alapján tevékenységet folytató személyek után - a szerződés fennállásának idejére - a felhasználó fizeti meg, kivéve, ha azt másnak kell megfizetnie.

 

 

Írta:Dr. KISS Zoltán
Lektorálta:Dr.TOMORI Pál