A LONDONI MEGÁLLAPODÁSRÓL

A magyar Szerzői és Iparjogvédelmi Egyesület Gyógyszeripari Munkabizottság (a továbbiakban: „MUNKABIZOTTSÁG”) foglalkozott az európai szabadalmak fordítási kötelezettségére vonatkozó Londoni Megállapodással (a továbbiakban: „MEGÁLLAPODÁS”, és az alábbi javaslatot teszi az Elnökség felé:

A MUNKABIZOTTSÁG álláspontja szerint nem indokolt, hogy Magyarország csatlakozzon az Európai Szabadalmi Egyezmény 65. cikkében szabályozott fordítási követelmények enyhítésére irányuló Londoni Megállapodáshoz. A MEGÁLLAPODÁS alapján ugyanis nem volna megkövetelhető az európai szabadalmak teljes szövegének magyar fordítása, ami
• jogbiztonsági és egyéb alkotmányos aggályokat vetne fel;
• a magyar vállalatokat és vállalkozókat külföldi versenytársaikkal szemben hátrányosabb helyzetbe hozná;
• a magyar vállalatok és vállalkozók számára - esetenként igen súlyos - anyagi hátrányokat okozna;
• sújtaná a kisvállalkozókat; és
• megfosztaná a magyar műszaki értelmiséget attól, hogy a legkorszerűbb technológiát megtestesítő szabadalmi leírásokat anyanyelvén tanulmányozza.

INDOKOLÁS

Az Európai Szabadalmi Egyezmény (továbbiakban:ESZE) 65. cikke értelmében a tagállamok előírhatják az Európai Szabadalmi Hivatal által (a továbbiakban:ESZH) engedélyezett szabadalmi leírásnak a tagállam hivatalos nyelvére történő lefordítását abban az esetben, ha a szabadalmi leírás nyelve e hivatalos nyelvtől eltér. E követelmény teljesítésének elmulasztása esetén a tagállamoknak joguk van arra, hogy a le nem fordított európai szabadalmat területükön visszamenő hatállyal (ex tunc) semmisnek nyilvánítsák.

Magyarország - az ESZE többi tagállamához hasonlóan - élt ezzel a joggal.

Az EU - az ESZH-val egyetértésben - hosszabb ideje szorgalmazza az európai szabadalmak megszerzési költségeinek csökkentését, s ezen belül a fordítási követelmények enyhítését. Indokaik szerint az immár 30 országra érvényesíthető európai szabadalom fenntartása sokkal költségesebb, mint a két globális versenytárs területén engedélyezett amerikai, illetve japán szabadalomé, ami az európai ipar versenyképességét rontja a két kontinentális versenytárssal szemben. További érvük, hogy az európai szabadalmak túlnyomó többségét angol nyelven nyújtják be és engedélyezik, márpedig a technika mai szintjén a műszaki fejlesztéssel foglalkozó szakemberek számára az angol nyelv megfelelő szintű ismerete alapkövetelmény. A fordítási költségek csökkentésére irányuló követelést felerősítette az a tény, hogy 2002-2003-ban több olyan új tagállam csatlakozott az ESZE-hez, amelyek élhettek és éltek is a hivatalos nyelvre történő fordítás előírásával.

A 2000-ben kötött LONDONI MEGÁLLAPODÁS a tagállamok számára lehetőséget nyújt arra, hogy a fordítás benyújtásáról opcionális jelleggel lemondjanak abban az esetben, ha az európai szabadalom az ESZH három hivatalos nyelvének (angol, francia vagy német) egyikén került megadásra.

A MEGÁLLAPODÁS-ról az 1995 évi XXXIII. törvény módosításáról szóló 2002 évi XXXIX. törvény indokolásának ide vonatkozó része a következőképpen rendelkezik:

"Az európai szabadalmi rendszer reformjáról tartott második kormányközi konferencián - Londonban, 2000. október 16-17-én - az ESZE akkori 19 tagállamából 7 ország képviselői írták alá azt a megállapodást (az ún. Londoni Megállapodást), amely - az ESZE-tagországok számára nyitva álló, opcionális tagsággal - az európai szabadalmak fordításával járó költségek csökkentését célozza. A megállapodás szerint a részes országok eltekintenek az ESZE 65. Cikkének (1) bekezdésében lehetővé tett fordítási követelmény érvényesítésétől, vagyis annak előírásától, hogy az európai szabadalomnak az adott országban való hatályossá tételéhez meghatározott határidőn belül be kell nyújtani az európai szabadalom fordítását az érintett állam hivatalos nyelvén. Ennek feltétele azokban az országokban, amelyeknek az ESZH valamelyik hivatalos nyelve (vagyis az angol, a francia vagy a német) nem hivatalos nyelve, hogy a szabadalom az említett három hivatalos nyelv közül az érintett ország által választott nyelven rendelkezésre álljon. Ezek az országok továbbá a megállapodáshoz való csatlakozásuk után is megkövetelhetik az igénypontoknak a saját hivatalos nyelvükre való lefordítását. Az érintett ország hivatalos nyelvére - a megállapodás szerint - csak akkor kell az európai szabadalom teljes szövegét lefordítani, ha a szabadalommal kapcsolatban jogvita keletkezik"

A MEGÁLLAPODÁS mind a mai napig nem lépett érvénybe. Ehhez ugyanis arra volna szükség, hogy egyrészről Anglia, Franciaország és Németország - mint alapító tagállamok - ratifikálják, másrészről összesen legalább nyolc tagállam aláírja. Jelenleg a nyolc aláírás már megtörtént, azonban Franciaország ratifikálása még hiányzik. A MEGÁLLAPODÁS hatályba lépése után - vagy önkéntes alapon akár az előtt is - várhatóan jelentős nyomás nehezedik majd Magyarországra a csatlakozás érdekében.

Az alábbi szempontok szerint azonban Magyarország csatlakozása nem indokolt, sőt kifejezetten káros!

Magyarország csatlakozása esetén a hazánkra érvényesített európai szabadalmak angol, francia, vagy német nyelven kerülnének kinyomtatásra (a MEGÁLLAPODÁS jelenlegi változata szerint az igénypontok fordítását megkövetelhetnék a tagállamok, a leírás többi részét azonban nem). Ismeretes hogy sajnálatos módon a nyugati nyelvek oktatása hazánkban az 1950. és 1990. közötti időszakban jelentősen háttérbe szorult. A magyar műszaki értelmiség nyelvtudása összehasonlíthatatlanul gyengébb, mint pl. a dán, svéd, finn vagy holland szakembereké. Más EU tagállamok (pl. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Belgium, Svájc) állampolgárai az európai szabadalmakat anyanyelvükön olvashatják.

1. A csatlakozás jogbiztonsági és alkotmányossági aggályokat vet fel.

A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 18. § (2) bekezdése szerint "a jogszabályokat a magyar nyelv szabályainak megfelelően, világosan és közérthetően kell megszövegezni". Bár egy szabadalom szó szerinti értelmezésben nem tekinthető jogszabálynak, tágabb értelemben mindenképpen ebbe a kategóriába sorolandó, hiszen a szabadalmakból jogok - méghozzá súlyos szankciók foganatosítására alkalmas jogok - származtathatók le. Márpedig azokat az iratokat, amelyek alapján Magyarországon jogok érvényesíthetők, a magyar nyelv szabályainak megfelelően - tehát magyar nyelven - kell megszövegezni.
A szabadalom elsődleges funkciója tehát harmadik személyek kizárása révén az oltalmi idő alatt a jogosult részére piaci monopólium biztosítása az abban védett találmány hasznosítására. A szabadalom tehát a gazdasági versenyből minden arra nem jogosultat kizáró jogi eszköz. Márpedig Magyarországon jogot csak a Magyar Köztársaság hivatalos nyelvén megfogalmazott iratra lehet alapozni! E téren hangsúlyozni kívánjuk, hogy a jog érvényesítése nem a bitorlási perrel kezdődik, hanem már akkor, amikor a magyar versenytárs a szabadalmi leírást fejlesztő tevékenységének megindítása előtt a szabadalmi leírást kézbe veszi, tanulmányozza és gondos vizsgálat után megállapítja, hogy a szabadalom mit is véd, azaz számára mely műszaki terület marad szabadon és melyik van elzárva. Versenytársként nemcsak az új termékek gyártását eltervező fejlesztő vállalatok, hanem az értékesítést és forgalmazást végző vállalkozások is megjelennek. Ezek a vállalkozások nem rendelkeznek olyan műszaki-jogi ismeretekkel, amelyeket esetleg egy hivatásszerűen fejlesztéssel foglalkozó szakembertől el lehetne várni.

2. A csatlakozás a magyar vállalatokat és vállalkozókat külföldi versenytársaikkal szemben jelentős hátrányba hozná.

Az előző bekezdésben foglaltak értelmében a magyar állampolgárok nem anyanyelvükön ismernék meg az európai szabadalmakat, ami már a szabadalmi leírás kézbe vételekor hátrányosabb helyzetbe hozná őket a jelentősen mélyebb és jobb nyelvismerettel rendelkező külföldiekkel szemben.

A Londoni Megállapodás értelmében az európai szabadalmakat az adott ország hivatalos nyelvére csak abban az esetben kell lefordítani, ha szabadalmas a nemzeti szabadalomból jogot kíván érvényesíteni. Álláspontunk szerint a jogérvényesítés nem a versenytárs figyelmeztetésénél, fenyegetésénél vagy a bitorlási per megindításánál kezdődik. Abból kell kiindulni, hogy a magyar versenytársak jogtisztelő, jogkövető magatartást tanúsítanak, és már fejlesztési, értékesítési tevékenységük megkezdésekor gondosan felmérik a harmadik fél tulajdonában levő, tervezett tevékenységüket érintő, potenciálisan gátló releváns szabadalmi jogokat. A szabadalombitorlási per elkerüléséhez pontosan meg kell határozni a szabadalom oltalmi körét.

Az Európai Szabadalmi Egyezménnyel harmonizált magyar Szabadalmi Törvény 24. §-a szerint „az igénypontok tartalmát nem lehet kizárólag szó szerinti értelmükre korlátozni; az igénypontoknak azonban olyan jelentést sem lehet tulajdonítani, mintha azok csupán iránymutatást adnának szakember számára az oltalmazni kívánt találmány meghatározásához”. A 24. § másik bekezdése szerint „a szabadalmi oltalom terjedelmét az igénypontok határozzák meg; az igénypontokat a leírás és a rajzok alapján kell értelmezni”.

Fentiekből kitűnik, hogy a szabadalmi oltalom terjedelmének meghatározása nem csupán felelősségteljes, hanem rendkívül bonyolult feladat is. Ennek során a műszaki jellemzők és kifejezések igen cizellált értelmezése szükséges. A bitorlási perben eljáró Bíró a szabadalmi leírás és igénypontok górcső alá vétele, az egyes kifejezések és termék-tulajdonsági vagy eljárási jellemzők nagyon alapos és minden részletre kiterjedő elemzése után hozza meg döntését. A magyar versenytárs számára elengedhetetlenül fontos és ugyanakkor teljes mértékben jogos, hogy ezt a gyakran nyelvészeti finomságokba torkolló tevékenységet saját anyanyelvén végezze el. Nem arról van tehát szó, hogy a magyar versenytárs az idegen nyelvű szöveget szakmai szempontból megértse, hanem ennél sokkal többről. El kell dönteni, hogy szabadalmas a bejelentés kidolgozásakor hogyan értelmezte saját találmányát, mit minősített lényegesnek és lényegtelennek, mit tekintett az igénypontok alá tartozónak. Ennek az igazságtartalmát bizonyítja, hogy a szabadalom oltalmi körét az igénypontok határozzák meg, amelyeket a leírás (és a rajzok) alapján kell értelmezni. A MUNKABIZOTTSÁG számos tagjának több évtizedes és jó néhány szabadalombitorlási perben való aktív részvételen alapuló tapasztalata támasztja alá, hogy egy gyakran többszáz millió USD, EUR vagy HUF értékű szabadalombitorlási per eldöntése azon alapul, hogy a szabadalmi leírás adott helyén „may” vagy „is”; „optionally” vagy „obligatorily” kifejezés szerepel-e, vagy numerikus értékek előtt az „approximately” jelző megtalálható-e; vagy pedig a leírás alapján a „substantially” kifejezés hogyan értelmezendő.

Márpedig a magyar versenytársaknak joguk van arra, hogy a Magyarországra érvényesített európai szabadalmak ilyen nüánszokba menő olvasását magyar nyelven végezhessék el.

Bár az európai szabadalmak kb. 80 %-a angol nyelven kerül benyújtásra és megadásra, jelentős - s egyes iparágakban domináns lehet - a német vagy francia nyelvű szabadalmi leírások száma is. E két nyelv ismerete hazánkban még lényegesen kisebb mérvű, mint az angolé.

Az a tény, hogy egy szabadalom oltalmi körének megállapítása nem egyszerű, a szabadalmi törvény (Szt.) különböző rendelkezéseiből is levezethető. Az Szt. 24. § határozza meg a szabadalmi oltalom terjedelmét. Ha ennek meghatározása egyszerű lenne, akkor nem lett volna szükség az Szt. 37. §-ának bevezetésére, amelynél a kérelmező az (1) bekezdés szerint külön eljárásban kérheti annak megállapítását, hogy az adott terméke (eljárása) nem ütközik-e valamely szabadalom oltalmi körével. Ezt az eljárást a Magyar Szabadalmi Hivatal 3 fős tanácsban bírálja el, a bírósági szakaszban a Fővárosi Bíróság az illetékes és három főből álló tanácsban dönt, a bírók közül kettőnek felsőfokú műszaki képzettséggel is kell rendelkeznie. Ha a feladat egyszerű lenne, akkor nem lenne szükség ilyen komoly apparátusra az elbírálásnál. Az Szt. ezenkívül a 84. §-ban külön rendelkezik a szabadalmi leírás értelmezéséről, és ehhez a szakaszhoz is hosszú miniszteri indokolás tartozik.

Kérdéses, hogy egy átlagos felkészültséggel és nyelvismerettel rendelkező magyar versenytárs tud-e olyan szinten idegen nyelven, hogy abban a kérdésben reális időn belül eligazodjék, amely még a hatóságoktól magyar nyelven is ilyen komoly felkészültséget követel meg.

A hiányosabb nyelvtudásból eredő fenti versenyhátrány akkor küszöbölődik majd ki, ha a magyar vállalatok és vállalkozások műszaki fejlesztéssel és termékforgalmazással, értékesítéssel foglalkozó szakembereinek angol, francia, és német nyelvtudása eléri a skandináv vagy holland kutatók-fejlesztők szintjét (az angol, francia vagy német állampolgárokkal szemben természetesen akkor is hátrányban leszünk). Ez pedig a hazai nyelvoktatás erőteljes fejlesztése esetén is legalább 20 év! Külön kell utalnunk a magyar nyelv és az európai nyelvek között létező komoly nyelvtani és nyelvészeti különbségekre.

3. A csatlakozás a magyar vállalatok és vállalkozók számára - esetenként igen súlyos - anyagi hátrányokat okozna.

A MEGÁLLAPODÁS értelmében - mint már említettük - a szabadalmi leírás teljes szövegét csak a versenytárs figyelmeztetése, fenyegetése vagy a bitorlási per megindítása esetén kell a tagállam hivatalos nyelvére lefordítani. A jóhiszemű magyar versenytárs - nem mindenre kiterjedően tökéletes angol, francia vagy német nyelvismerete miatt - könnyen rosszul mérheti fel a szabadalomban feltárt találmányt, az igénypontok oltalmi körét, különös tekintettel arra, hogy az igénypontok értelmezése a leírás és a rajzok alapján történik. Így tehát a Magyarországon idegennek számító nyelven kinyomtatott szabadalmi leírás alapján a gazdasági élet magyar szereplői magatartásuk következményeit nem képesek előre látni. Több éves kutató és fejlesztő munkát végeznek el, prototípusokat gyártanak, eljárásokat üzemesítenek, gyártó üzemeket építenek fel abban a hiszemben, hogy tervezett tevékenységük harmadik fél szabadalmát nem sérti. A bitorlási per során azután kiderül, hogy értékelésük helytelen, hibás volt! Ez esetben a terméket ki kell vonni a forgalomból, a gyártást le kell állítani, a hosszabb időn át tartó kutatás és fejlesztés, üzemesítés stb. teljesen hiábavalóvá vált. A magyar versenytárs teljes szellemi és anyagi ráfordítása elveszett! S akkor még nem is beszéltünk a perköltségekről és a kártérítésről! A gazdasági verseny magyar szereplői esetenként elkerülhették volna ezeket a veszteségeket, ha a tevékenységét korlátozó vagy ellehetetlenítő szabadalmi leírást anyanyelvén tanulmányozhatták volna, és ily módon tervezett tevékenységük szabadalmi függetlenségét megalapozottabban állapíthatta volna meg.

4. A csatlakozás sújtaná a kis- és középvállalkozókat.

A MEGÁLLAPODÁS szorgalmazói a kis- és középvállalkozók érdekvédelmét hangsúlyozzák azzal érvelve, hogy az európai szabadalom fordítási költségeinek mérséklése éppen e szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező versenytársaknak kedvez, ugyanis a hatalmas tőkével és anyagi lehetőségekkel rendelkező multinacionális vállalatok számára a fordítási költséget - szemben a kis- és középvállalkozásokkal - elenyésző tételt jelentenek.
A kis- és középvállalatok a szabadalom jogintézményében elsősorban nem jogkeresőként, hanem az idegen jogokat tiszteletben tartó versenytársként jelentkeznek. A kis- és középvállalatok általában nem szabadalmaztatnak jelentős számú találmányt, és szabadalmaik az esetek túlnyomó többségében nem úttörő jelentőségű találmányok, hanem más cégek által kifejlesztett eljárások és forgalomba hozott termékek módosításai, javításai, amelyek idegen tulajdonú szabadalmakba ütközhetnek. A kutatás jelenlegi költségigényét figyelembe véve a kis- és középvállalatoknak általában nincs is módjuk alapvetően új találmányok kidolgozására. Ebből következik, hogy a kis- és középvállalatok műszaki szakemberei az idegen tulajdonban levő szabadalmakat éppenséggel abból a célból tanulmányozzák és olvassák, hogy tervezett fejlesztéseik ne ütközzenek harmadik fél szabadalmi jogaiba. Így tehát e vállalatok számára a fordítási költségek csökkentésénél sokkal fontosabb, hogy a kutatásuk és fejlesztésük gátját képező idegen szabadalmakat a műszaki információ megszerzése és a szabadalombitorlás elkerülése céljából anyanyelvükön ismerjék meg.
A magyar fordítás hiánya azért is különösen fájdalmas a kis- és közép-vállalkozások számára, mert ezeknél a magas szintű idegen nyelvtudás lényegesen alacsonyabb a nagyvállalatokénál. Figyelemmel a kis- és középvál-lalkozásoknak a magyar gazdaságban betöltött szerepére és arra a törekvésre, hogy súlyuk növelése kívánatos, nem megengedhető, hogy e vállalatok a legkorszerűbb műszaki tudást magában foglaló és tevékenységüket egyúttal a legnagyobb mértékben korlátozó szabadalmakat ne magyar nyelven tanul-mányozhassák.

5. A csatlakozás megfosztaná a magyar műszaki értelmiséget attól, hogy a legkorszerűbb technológiát megtestesítő szabadalmi leírásokat anyanyelvén tanulmányozza, s ezáltal a szabadalom intézményének egyik legfontosabb funkciója súlyosan sérülne.

A szabadalom a köz és szabadalmas között megkötött szerződés. Szabadalmas szellemi és anyagi ráfordításai elismeréseként időben és térben korlátozott jogot kap a szabadalom tárgyának kizárólagos hasznosítására, majd ennek fejében az oltalmi idő lejárata után a szabadalomban foglalt műszaki megoldás mindenki által hasznosítható közkinccsé válik. A szabadalom tehát verseny- és piac-szabályozó funkcióján kívül rendkívül fontos műszaki információs forrás is. Mint azt a korábbiakban kifejtettük a magyar műszaki értelmiség idegen nyelvtudása meglehetősen alacsony szinten áll. Az ország érdeke a minél gyor-sabb és hatékonyabb műszaki fejlődés, amelyet a szabadalmi irodalomból köz-kinccsé váló és a szabadalom definíciójából eredően legkorszerűbb (szabadalom csak új és feltalálói tevékenységen alapuló megoldás lehet) műszaki ismeretek elterjedése nagymértékben elősegít. A szabadalom műszaki információs funkcióját értelemszerűen a kutatók-fejlesztők anyanyelvén tölti be a legjobban.

Figyelembe kell venni azt is, hogy a szabadalmi leírásokban foglalt műszaki információk 80-90 %-a csak ily módon férhető hozzá, és ez az ismeretanyag a kutatásban és a fejlesztésben pótolhatatlan.

Végül rámutatunk, hogy a fordítási követelményektől való eltekintés a magyar műszaki nyelv elszegényedését is előidézné.

6. A csatlakozás a fordítási munka fölösleges megsokszorozódását jelentené.

A Magyarországra érvényesített európai szabadalmak minél alaposabb tanulmányozása céljából, illetve a magas szintű nyelvtudás hiánya miatt ezeket a szabadalmakat sok magyar versenytárs mindenképpen magyar nyelven kívánja megismerni. A jelen szabályozás kötelezően előírja a magyar fordítás elkészítését; a magyar vállalatok és kutatással-fejlesztéssel foglalkozó munkatársak tehát automatikusan hozzájutnak a magyar fordításhoz. A MEGÁLLAPODÁS hatályba lépése esetén a magyarra történő fordítást a hazai versenytársak saját költségükön végeznék el. Ez több szempontból is ésszerűtlen, indokolatlan és igazságtalan:

• a szabadalmas által végzett egyetlen fordítás helyett az idegen nyelvű szabadalmi leírást több magyar versenytárs, illetve kutató-fejlesztő egymástól függetlenül lefordítaná; indokolatlan ugyanazon tevékenység többszörös elvégzése;
• az európai szabadalmak tulajdonosai számára anyagi helyzetük révén a fordítás elvégzése kisebb megterhelést jelent, mint a lényegesen szerényebb anyagi eszközökkel rendelkező magyar cégeknek.

7. A fordítási kötelezettség megszűntetése ugrásszerűen megnövelné a monopolizált és a köz számára nem hozzáférhető megoldások számát

A Magyarországhoz hasonló méretű és gazdasági fejlettségű más uniós tagországok statisztikájából az a következtetés vonható le, hogy az évenként kb. 60.000-re tehető engedélyezett európai szabadalmak közül az adott országban mintegy 6-8 %-ot érvényesítenek. Ez azt jelenti, hogy az ország piacán az engedélyezett EP szabadalmaknak csak kis töredéke érvényesül, és a hazai kis- és középvállalatok szabadon használhatják a máshol oltalmaztatott megoldá-sokat.

A Londoni Egyezményhez való csatlakozás hatására ez a szám 60-80%-ra, azaz kb. tízszeresére növekedne. Ilyen mértékű növekedést a hazai gazdaság ilyen hirtelen egyszerűen nem bírna ki. Emlékeztetni szeretnénk, hogy milyen komoly és tömeges társadalmi ellenkezést váltott ki az un. „szoftver szabadalmakkal” kapcsolatos irányelv vitája, jóllehet ott az érintett kör csak a szabad szoftver felhasználókat érintette, őket is csak alig. Ez a hatás egyszerűen nem összemérhető azzal a hatással, amit a szabadalommal lefoglalt műszaki oltalmak körének a hirtelen megtízszereződése váltana ki. Ilyen mértékű, külföldi tulajdonban levő monopoljognak a hirtelen beáramlására nincs a magyar gazdaság felkészülve, ez egyenértékű lenne egy sokkterápiával, és ennyi jog kezelésére a jogérvényesítéssel foglalkozó szervek kapacitása sem elegendő.

Miután az Európai Szabadalmi bejelentések száma évi 120000-150000 között van és folyamatosan növekszik, az EPO növekvő kapacitása miatt a jelenlegi évi 60000-es engedélyezési szám néhány éven belül meghaladja majd a százezret. A Londoni Egyezményhez való csatlakozás leginkább érezhető hatását ebben, a monopolizált területnek az ugrásszerű megnövekedésében látjuk.

ÖSSZEFOGLALÁS

A MUNKABIZOTTSÁG a fenti érvek alapján messzemenően és egyhangúlag ellenzi Magyarország csatlakozását a Londoni Megállapodáshoz. A MEGÁLLAPODÁS a gazdasági verseny magyar résztvevői számára kifejezetten hátrányos lenne, a nyugat-európai állampolgárokhoz viszonyítva igen szerény angol, francia vagy német nyelvtudással rendelkező magyar műszaki értelmiség a legkorszerűbb technikát megtestesítő szabadalmi leírásokat anyanyelvén nem ismerhetné meg, ezenkívül jogbiztonsági és alkotmányjogi aggályok is felmerülnének.

A MUNKABIZOTTSÁG javasolja, hogy a Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői-Jogi Egyesület teljes tekintélyét latba vetve képviselje a fenti álláspontot és megfelelő fórumokon (pl. a 2006. évi választásokra való tekintettel a pártok szakmai szerveinél, a Szellemi Tulajdonvédelmi Tanácsnál, az Iparkamaránál, a Feltalálók Egyesületénél stb.) lobbizzon a Londoni Megállapodáshoz való csatlakozás ellen.

Budapest, 2005. szeptember 1.

Összeállította: Dr. Mándi Attila